Annales

sc. libri, évi feljegyzések, évkönyvek. Mint minden régi népnél, úgy Rómában is a legrégibb időkben a papok tették a legelső történeti feljegyzéseket; név szerint a pontifices, illetve a pontifex maximus a Regián kifüggesztett fehér táblákra feljegyezték a legnevezetesebb eseményeket; ezek az annales (commentarii) pontificum Első sorban a vallás tekintetében fontos eseményeket tartalmazták s a jelennek szolgáltak, de megőriztettek az utókornak is. Mucius Scaevola pontifex beszüntette (133. Kr. e.), később 80 könyvbe foglaltattak. Cic. de or. 2, 12, 52. legg. 1, 2, 6. Serv. ad. Verg. Aen. 1, 373. Gell. 2, 28, 6. Hivatalos jellegök miatt maximi-nek neveztettek (Festus szerint mert a pontif. maximus vezette). Minthogy Róma 389-ben lángok martaléka lett, a legrégibb időkre vonatkozó részeket emlékezetből kellett ujra feljegyezni, mi miatt hitelességök szenvedett. Peter, hist. Roman. fragm. prag. 3 squ. Seeck, Die Kalendertafel der Pontif. Berlin 1885. – A hivatalos történeti feljegyzések mellett volt a családok hagyománya. Ezeknek és a nyilvános hagyománynak összeolvasztása az irodalmi történetírás idejében kezdődött a Fabiusok óta. Először a legelőkelőbb családok tagjai tárgyalják koruk eseményeit emlékiratok módjára, még pedig görög nyelven s inkább személyes és pártérdekből. Igy Fabiustól Sulláig és Catulusig. Ezekkel az aristocratikus emlékiratokkal szemben állanak a latin nyelvű verses krónikák (Naevius, Ennius). Népszerűen és latin nyelven írtak Cassius Hemina és Calpurnius Piso Frugi. A Gracchusok idejétől kezdve szaporodik a történetírók száma; az aristocratikus pártvezérek most már latin nyelven írják politikai czélzattal műveiket: Cornelius Sisenna (megh. 67) a legjelentékenyebbik, mellette Q. Claudius Quadrigarius (a gallus betöréstől Sulláig), Valerius Antias, a kit Livius (a ki az annalistákat erősen használta) megbízhatatlansága és erős túlzásai miatt sokszor megró, és más kevésbbé jelentékenyek. Noha a történetírás mindig tökéletesebb és művésziebb alakot nyert, az Annales nevet mégis többször találjuk, főleg, ha az irók nem saját koruk történetét irták meg és a chrolonogiai rendet megtartották. Így Tacitus művét: Ab excessu divi Augusti ma is rövidség okáért, bár tévesen, Annales név alatt említjük főleg Tac. ann. 3, 65 alapján. A római irodalom hanyatlásakor a történetírás megint annalistikává (gyakran Chronica név alatt) fajul el.