Nilus

o NeiloV, aegyptusi nyelven Aur (a. m. folyó), héberül Jeor, assyriai nyelven Jaru, az ismert aegyptusi folyó; a föld összes folyóinak sorában hosszúság szerint a második helyen áll, 6170 kilométer hosszú, folyamterületre nézve a hatodik helyet foglalja el, a föld legérdekesebb folyója. A görögöknél eleinte AiguptoV nevet visel (pl. Hom. Od. 3, 300. 4, 477 és másutt), mint a föld, mely minden javát neki köszöni, vagy MelaV nevet a fekete iszap miatt, melyet kiáradásakor magával hoz, a mint hogy a Nilus szó is a feketét jelentő indiai nilas szóból származhatik. A Nilus forrásait már a régiek is kutatgatták. Ptolemaeus adatait az újabb kor kutatói sokban megerősítik. A Nilus forrásainak talányát 1858-ban Spekenek sikerült megoldania. Az aegyptusiak az isteni módon tisztelt folyónak eredetét szent titoknak tartották, mely csak az alvilágban talál megoldást. A görögök és rómaiak messze Nyugaton, a csak homályosan ismert Niger felső folyásában vagy távol Keleten az Indusban keresték eredetét. Arr. 6, 1. Horatius (od. 4, 14, 45) azt mondja: fontium qui celat origines, Nilus. Később formálódott ki csak a helyes nézet, hogy a legdélibb Aethiopiában két forrásból ered és két nagy mocsarat (Neilou limnai, Ptol. 4, 9, 3) képez, melyeket a Nero által kiküldött centuriók állítólag csakugyan meg is találtak. Az természetesen nagyon kérdéses, hogy az e két mocsárról szóló homályos tudat kapcsolatba hozható-e az Ukereve (Viktoria Nyanza) és a Mvutan (Albert Nyanza) tavakkal. A két tóból előtörő fehér (azaz tiszta) Nilus, A Bahr el Abiad, még Aethiopiában az Astapusszal, a kék Nilusszal (ma Bahr el Azrak) és az Astaborasszal (m. Takaze v. Atbara), melyek Meroét körülveszik, megnagyobbodva a catarracthV o meizwn-t v. ta catadoupa-t (Hdt. 2, 17) képezi a mai Vadi Halfánál. Aegyptus területén Syenétől Délre képezi a catarracthV o elattwn-t, végig folyik Aegyptuson és Cercasorusnál 160 kilométernyire torkolata felett két főágra oszlik, melyek a Deltát alkotják. Ezek a régi korban több mellékágra szakadtak (ma már nem), úgy hogy Keletről Nyugotra a következő ágakat különböztették meg: a pelusiumi (to Phlousiacon stoma), a tanisi (to Taniticon stoma), a mendesi (to Mendhsion stoma), a phatnicitus (to Fatniticon, stoma, Herodotusnál 2, 17: Boucolicon stoma), a sebennytusi (to Sebennuticon stoma), a bolbitinei (to Bolbiticon stoma) és a canobusi (to Kanwbicon stoma) vagy heracleumi v. naucratisi torkolatot. A kereskedelem előmozdítása és az áradások szabályozása czéljából azonkívűl a csatornák egész hálózatát építették. Ilyen volt: a József csatorna, ma Bahr Juszuf, mely Felső Aegyptusban Diospolis minortól egészen Cercasorusig a folyóval párhuzamosan haladt; a Ptolemaeus vagy Trajanus csatorna, mely a mai Kairótól kezdve a heroopolisi öbölnél fekvő Arsinoéig terjedt, építeni kezdette Necho, I. Darius bevégezte s a Ptolemaeusok (leginkább II. Ptol.) és a rómaiak gyakran helyreállították; a Canobusi csatorna, mely Canobust Alexandriával és a Mareotisszal összekötötte. A Nilus gazdag volt halakban, sásban és papyrusban, de tele volt krokodilusokkal is; vizének kellemes ize volt. Legfontosabb tüneménye volt az évi áradás juliustól novemberig, mi által az esőben szegény ország olyan rendkívűl termékeny lett. Hdt. 3, 10. 2, 19 sk. Ennek okául már a régiek az Aethiopiában levő hó olvadását vették. Strab. 17, 786 skk. 804 sk. A folyamistenségeket ábrázoló szobrok közül legszebb a Nilus folyamát személyesítő isten márványszobra (571. á.), mely most a Vaticano muzeumát diszíti. Az isten bal kezében virággal és gyümölcscsel teli bőség szarvat tart s Aegyptust jelképező sphinxre támaszkodik, jobbjában termékenyítő erejének áldását, kalászokat tart; a rajta mászkáló 16 gyermek a Nilus legnagyobb áradását, 16 rőfnyi emelkedését jelképezi; egynehány gyerek krokodilussal és ichneumonnal játszik. L. bővebben Erődi, A Fáraók országában, 1897.