Nisus.

– 1. NisoV. – 1. Pandionnak (mások szerint Aresnek) fia, Aegeus, Pallas és Lycus testvére, megarai király, a ki a hagyomány szerint Megara városának kikötőhelyét Nisaeát építette, melyet aztán háladatosságból róla neveztek el. Paus. 1. 39, 4. Schol. Theocr. 2, 17. Felesége a boeotiai Abrote volt, Onchestus leánya és Megareus testvére. Nejét annyira szerette, hogy Abrote halála után elrendelte, hogy a megarai asszonyok örök időkig olyan öltönyt viseljenek, a minőt a királyasszony viselt volt (ajabrwma). Leányát Iphinoét Megareushoz adta férjhez, a ki később a trónon N.-nak utóda is lett. Paus. 1, 39, 6. Magának N.-nak sírját Athenaeben a Lyceum mögött mutogatták. Legnagyobb nevezetességre azonban N. annak a kalandnak révén jutott, a melybe saját leánya Scylla keveredett Minosszal, s a mely N.-nak életébe került. N.-nak ugyanis a fején piros (Tzetzesnél chil. 2, 539 arany) üstöke volt, a melytől egy isteni jóslat szerint nem csupán élete függött, hanem uralkodása is, meg a város és állam jólléte is, a melyen uralkodott. Midőn pedig Minos király Atheane ellen való vonultában Megara városát elfoglalta és Nisaeát N. utolsó mentsvárát is ostromolta, Scylla, a ki Minost szerette, levágta a piros fürtöt és így atyjának halálát okozván, az országot is az ellenségnek kezére játszotta. De számításában nagyon tévedett, mert Minos nem vette feleségűl, sőt megtette azt, hogy midőn tovább hajókázott, büntetésül hajójának hátulsó részéhez kötötte, vagy épenséggel a tengerbe hajíttatta. Más hagyomány szerint maga ugrott a tengerbe, midőn látta, hogy Minos részéről csak megvetés vár reá. Ov. met. 8, 142. Hyg. fab. 198. Serv. ad Verg. E. 6, 74. Halálával kapcsolatban átváltozott egy Ciris nevű tengeri madárrá, melyet halászsassá (aliaietoV) átváltozott atyja kíméletlenűl és fáradhatatlanul üldöz. Verg. Georg. 1, 404 skk. E. 6, 74. Ezt a Ciris nevű madarat többféle madárfajjal azonosították; talán akkor járunk legközelebb a mythikus igazsághoz, hogy ha a kócsagra gondolunk, miként azt Roscher az általa szerkesztett szakszótárban meggyőzően bizonyítja. – 2. Trójai hős, Hyrtacusnak és Ida nymphának fia, a kit a mondavilágban az a barátság örökített meg, a melylyel barátja és bajtársa Euryalus iránt viselkedett. Midőn egy verseny alkalmával, melyet Aeneas rendezett volt, az iszamos padlón megcsúszik, legalább a következő Saliust tartóztatja fel, csakhogy Euryalus részére a győzelmet biztosítsa. Mikor aztán a rutulusokkal csatára hajlik a dolog, együtt mennek éjjeli kémszemlére, hogy a távollevő Aeneasról hírt hozzanak. Így hatolnak be az ellenség táborába, a hol az alvó Rhamnest megölik. Ov. ib, 629 skk. Mihelyt az ellenség lovasai üldözik őket, ők pedig az erdő sűrüjében elrejtőzve elszakadnak egymástól, N. hallja, hogy barátja veszélyben forog, elhagyja tehát biztos rejtekhelyét, de már későn ér oda és még csak meg sem boszulhatja Euryalust, mert a túlontúl erős ellenség őt is elnyomja. Verg. A. 9, 176–449. V. ö. Hyg. fab. 257. Ov. trist. 1, 5, 23. 1, 9, 33. 5, 4, 26. skk. – 3. Dulichiumi nemes ember, Aretus fia, Amphinomusnak, Penelope egyik kérőjének atyja. Od. 21, 395. 18, 127. 413. – II. L. Csillagzatok, 1.