Csillagzatok

astra, zwdia, shmata, sidera, signa. 1. Az ég főbb állócsillagainak elnevezése a görögöktől származik, kik azonban kétségkivül már a babyloniaktól tanulták az égboltozatnak csillagképek szerint való beosztását. Egyes csillagképek nevével már Homerusnál találkozunk, ki felemlíti a Fiastyúkot, Hyasokat, a Kaszás csillagot (?), a Nagy gönczöl szekerét és az Ökörhajtsárt. Ptolemaeus Claudius (M. Aurelius császár idejéből) aztán már 48 csillagzatot ösmer összesen 1022 csillaggal és pedig az északi égen 21, a déli égen 15 s az Állatkörben (zwdiakoV kukloV, zodiacus) 12 csillagképet. Mythusaikat kivált az alexandriai költők dolgozták fel s Eratosthenes neve alatt ránk is jutott egy Katasterismoi czímű leírásuk (kiadta Schaubach Götting. 1795). A legfontosabb cs.-ok a magyarban használatos neveiknek betűrendje szerint a következők: 1) Andromeda, ’Andromeda, az északi égen a Cassiope csillagzattól Délre fekvő szűz, kiterjesztett karokkal a Czethal felé. Arat. 204. Hyg. astron. 2, 10. L. Andromeda. 2) Bak, Capricornus, Caper, AigokerwV, Pan, az állatkörben a Vízöntő és Nyilas között; az üldözői elől csillaggá változott Aegipan. Schol. in Arat. 284. 3) Berenice fürtjei, Coma v. Crines Berenices, Plokamoi BerenikhV, az északi égen (térképen) közel a Szűzhez; Ptolemaeus Euergetes nejének tiszteletére nevezte el Conon csillagász (l. o. 2). 4) Bika, Taurus, TauroV, az Állatkörben a Kos és az Ikrek között, az a bika, melynek hátán Europa úszott át a tengeren (ezért Ovid. Fasti, 6, 712 Agenoreus), vagy a pasiphaéé, (Schol. in Arat. 167) vagy végre Io. Ovid. Fasti, 4, 718: pars prior apparet, posteriora latent. 5) Cassiopea, Kassiepeia, az északi égen; az oldalt lévő csillagok a kezeket jelzik, az alsók a lábakat kai thn kaJedran. Schol. in Arat. 192. L. Cassiopea. 6) Centaurus, KentauroV, a déli égen a Kereszt csillagzat közelében: az emberi rész a Skorpiótól Keletre fekszik, az állati rész a Mérleg felé Nyugatra; a csillagok közé helyezett Chiron. Schol. in Ar. 436. Manil. Astron. I 408. 7) Czethal, Cetus, KhtoV, közel a Koshoz az északi égbolton; Posidon küldte tengeri szörny, melynek Andromedát kellett volna elnyelnie. Arat. Phaen. 353. 8) Delphin, Delphinus, DeljiV, az északi égbolton, közel a Tejúthoz; egy Delphis nevű embernek, ki rábeszélte Amphitritét, hogy menjen nőül Posidonhoz, a csillagképe (Hyginus, 8, 17), vagy azé a delphiné, mely Ariont mentette meg. Ovid. Fasti, 2, 113 skk. 9) Fiastyúk (Csirkéstyúk), Hetevény, Pliades, Vergiliae, PleiadeV, PlhiadeV, az északi égbolton a Tejút közelében; mythusukra vonatkozólag l. Pliades. 10) Halak, Pisces ’IcJueV, az Állatkörben a Kos és a Vizöntő között; Ichthysnek a syriai Atargatis gyermekének a fiai, kik Dercét, Aphrodite leányát megmentették, midőn az a tengerbe esett. Erat. Catast. 21. Schol. in Arat. 239. 11) Hattyú, Cygnus (Cycnus), Olor, Ales, Volucris, KuknoV, ’OrniV, a Tejútban az északi égen, az énekéről híres, Apollónak szentelt hattyú, vagy a hattyú alakjában Nemesishez illetőleg Ledához közeledő Zeus. Hyg. astorn 3, 7. Schol. in Ar. 275. 12) Hercules, egy térdelő férfi, ezért Nixus genu (Ovidius, metam. 8, 182), Nixus, Nisus, Geniculatus, Ingeniculatus, ’O ’Engounasi, ’Engonasi, kiterjesztett karokkal, egyikben a buzogány, másikban az oroszlánbőr, a mint a sárkányt megölni készül; az északi égbolton a Kigyótartó közelében. Hyg. 2, 6. Catast. 4. 13) Hyades, Hyasok, Suculae, ’ĄadeV az északi égbolton a Fiastyúk közelében; mythusukra vonatk. l. Hyades. 14) Ikrek (Kettős), Gemini, Didumoi, az Állatkörben, két egymást átkaroló ifjú, a Dioscuri vagy Heracles és Apollo vagy Iasion és Triptolemus. Pseudo-Lucan. De astor. 23. 15) Kaszás csillag, Orion, ’Wariwn, ’Wriwn, a Tejút közelében, az északi égbolton, hatalmas ember, ki a Pliasokat üldözi. L. Orion, 1. 16) Kigyótartó, Serpentarius, Anguifer, Anguitenens, ’OjioucoV, az északi égbolton a Hercules-csillag közelében; némelyek szerint Hercules, amint a kigyót támadja, mások szerint Prometheus vagy Tantalus (Schol. in Ar. 74); de Asclepiusnak is magyarázzák, kit Zeus villámával megölt (Erat. Cat. 6. Hyg. 2, 14) vagy Triopasnak, ki Demeter szentélyét feldúlta (Hyg. u. o.); ennélfogva egyéb nevei Asclepius, Heracles, Triopas stb. 17) Kis gönczöl szekere (Kis medve), Ursa, Arctus minor, ’ArctoV mikra, az északi égbolton, a Sarkcsillag közelében, mely a medvének mintegy farkát alkotja s ezért neve Cynosura, Kunosoura; de átvitten az egész csillagzatra is használatos. Cynosura vagy Zeusnak ida-hegyi dajkája, vagy Phoenice, Zeus kedvese, kit Artemis helyezett a csillagok közé. A Nagy gönczöl szekerével együtt Currus, Plaustra, Septentriones, Ursae ferae, ’Amaxai, ’Arktoi a nevök. Felfedezését Thalesnek tulajdonítják: a phoeniciaiak tengeri útjaikon állítólag e csillagzat állása szerint igazodtak. Schol. in Ar. 39. Cat. 2. 18) Kis kutya, Canis minor, Antecanis, Canicula, Procuwn, az északi égbolton, az Ikrek közelében; a Nagy kutyára vonatkozó mythusok átvitten rá is alkalmaztatnak. 19) Kis ló, (Eculeus) Equuleus, ’Ippou protomh, az északi égbolton, a Delphin közelében; Castor lova Cyllarus. Mart. 4, 25, 6. 8, 28, 8. 20) Korona, Corona, StejanoV: a) északi Korona, Gemma, StejanoV boreioV, az északi égbolton, az Ökörhajtsártól keletre; az a borostyánkoszorú, melyet Dionysus hordott Ariadne halála után, vagy az a hajék, melyet Ariadne kapott férjhezmenetelekor Aphroditétől és a Horáktól (Schol. in. Ar. 71); b) déli Korona, Corona australis, StejanoV notioV, OuraniskoV, a déli égbolton a Nyilas közelében; Ixion kereke vagy Prometheus vagy a Nyilas Koronája (Schol. in Ar. 397. Hyg. 2, 28). 21) Kos, Aries, Corniger, Laniger, KrioV, az Állatövben a Bika és Halak csillagzata között, Phryxus és Helle Kosa. Ovid. fast. 3, 852 s 4, 903. 22) Lant, Lyra, Lura, az északi égen, a Tejút közelében; a Hermestől feltalált héthúrú lant. Schol. in Ar. 269. 23) Ló, Pegasus, Equus, ’IppoV, az északi égen, a Vizöntőtől északra; a Pegasus (l. o.) előrésze, de Chiron lánya Melanippe gyanánt is veszik. Catast. 18, 24) Mérleg, Libra, Chelae, Jugum, Chlai, ZugoV, az Állatkörben a Skorpió és Szűz között; Dikh (a Szűz) mérlege (Schol. in Ar. 89) vagy a Skorpió ollói. Hyg. 3, 25. 25) Nagy gönczöl szekere (Nagy medve), Ursa, Parrhasis, Arctus major, Plaustrum, Currus major, Septentrio major, ’Arktos megalh, ’Amaxa, Helice (’Elikh), az északi égbolton a Kis gönczöl szekere közelében; az átváltozott Callisto (l. o.) vagy Megisto, Themisto vagy Helice. Az Ovidiusnál (trist. 1, 11, 125. 3, 11. 8 és Fasti, 2, 192) előforduló Erymanthis, Maenalis, Maenalia melléknevek Arcadiának, Callisto szülőhazájának hegyeire vonatkoznak. Schol. in Ar. 27. Hyg. 2, 1 s 2. 26) Nagy kutya, Canis, Canicula major, Sirius, SeirioV, Kuwn, ’Astrokuwn, a déli égbolton, a Kaszás csillagtól keletre; Orion kutyája vagy Icariusé (canis Icarius, Ovid. Fasti, 4, 939) vagy a mely Europát őrízte. Schol. in Apoll. Rhod. 2, 517. A legfényesebb álló csillag az égen; feltüntével kezdetét veszi nyáron a forró évszak, a kánikula. V. ö. még Linusszal és Actaeonnal. 27) Nyil, Sagitta, ’OistoV, Toxon, az északi égen, a Sas közelében; vagy az a nyíl, melylyel Apollo cychlopsokat lelőtte s melyet aztán a Hyperboreus hegyen elásott, vagy a nyíl, melylyel Heracles Prometheust megmentette a sastól. Hyg. 7, 15. Schol. in German. Ar. p. 91. 161. 28) Nyilas, Sagittarius, Arcitenens, ToxothV, az Állatkörben a Skorpió és a Bak között; a nyilazó Chiron centaurus. German. Ar. 674. 29) Oroszlán, Leo, Lewn, az Állatkörben a Rák és a Szűz között; a nemeai oroszlán. Manil. Astr. 4, 759. 30) Ökörhajtsár, Bootes, BowthV, az égbolton a Nagy gönczöl szekere közelében; Lycaeon és Callisto unokája, kit nagyatyja Zeusnak feltálalt, ez pedig életre keltette s a csillagok közé helyezte (Hyg. 2, 4); Homerus (Od. 5, 272) Bootesnek nevezi (v. ö. Ovid. Fasti, 3, 405), amennyiben a Nagy gönczöl szekere hajtsárának veszi, de már Hesiodusnál (Opp. et dd. 566) ’ArktouroV (Arcturus) a neve (Ov. fast. 2, 190. Arctophylax), medveőrző, őrzője t. i. a Nagy medvének. 31) Perseus, PerseuV, az északi égen a Tejútban, egyik kezében a Medusafő, másikban a sarló (Falx, arph); mythusát l. Perseus, 1 alatt. 32) Rák, Cancer, KarkinoV, az Állatkörben az Ikrek és az Oroszlán között; a rák, mely Heraclest ollójával csipdeste, midőn a Hydra ellen harczolt. Jutalmul a csillagok közé helyezte Hera. Catast. 11. Hyg. 2, 23. 33) Sárkány, Draco, Anguis, Serpens, Drakwn, az északi égen a Kis gönczöl szekere közelében; a sárkány, mely a Hesperidák aranyalmáit őrizte s melyet Heracles megölt. Catast. 3. Schol. in German. Ar. p. 60. 117. 34) Sas, Aquila, ’AetoV, ’AhtoV, az északi égen a Tejútban; vagy Zeus sasmadara (Ovid. fast. 6, 196) vagy Merops, Cos királya, kit Hera változtatott sassá. Hyg. 2, 16. 35) Skorpió, Scorpios, Scorpius, Nepa, SkorpioV, az Állatkörben a Mérleg és a Nyilas között; a skorpió, mely megölte a hivalkodó Oriont. Hyg. 2, 26. 36) Szekeres (Fuvaros) Auriga, Aurigator, ’HniocoV, térdelő férfi 2 gödölyével (haedi, erijoi) s egy kecskével a Tejút mellett az északi égbolton: Erichthonius vagy Bellerophontes vagy Trochilus, a szekér feltalálója. Schol. in Ar. 161. A kecske (Capella ,capra, Aix) Amalthea (l. o.); mellékneve Olenia (Ovid. met. 3, 594), Olene elisi szülőhelye után. Strabo, 8, 387. Signum pluviale (Ovid. fast. 5, 113), mert lemenetele hajnalkor az esős évszak beálltával esett össze. 37) Szűz, Virgo, ParJenoV, az Állatkörben a Mérleg és Oroszlán között; Dikh vagy Dhmhthr vagy Tyche, vagy Erigone, Icarius lánya. Hyg. 2, 25. 38) Vizi kigyó, Anyuis, Serpens aquaticus, Hydra, ’Ądra,a déli égen a Tejút közelében; a Hollóval (Corvus, Korax) és Serleggel (Crater, Krathr) együtt helyeztetett a csillagok közé. Ovid. fast. 2, 243–266. 39) Vízöntő, Aquarius, ’ĄorocooV, az Állatkörben a Bak és a Halak közt térdeplő férfi; Ganymedesre, Deucalionra vagy Cecropsra vonatkoztatják. Schol. in Ar. 282. Hyg. 2, 29. 40) Itt említhető még a Tejút, Circulus lacteus, Via lactea, KukloV galaxiaV (gala, polion gala); úgy támadt, hogy a csecsemő Heracles az őt szoptató Herát visszalökte; ennek teje aztán kiömlött (Achilles Tat. in Ar. p. 146 E); hogy csillagok halmaza, azt már Democritus hangoztatta, míg Posidonius az égő hő kifolyásának, Theophrastus pedig a két égboltot egymástól elválasztó eresztéknek tartotta.