Actaeon

’Aktaiwn. – 1. Aristaeus és Cadmus leányának, Autonoënek fia, rettenthetetlen vadász, kit Chiron nevelt föl. Eurip. Bacch. 1227. Apollod. 3, 4, 4. Egész életét vadak üldözésével erdőségeken és hegyeken töltötte, utoljára saját kutyái tépték széjjel a Cithaeron hegyén. Egyik hagyomány szerint jobb vadásznak vallotta magát Ártemisnél, s ez okozta vesztét; a legelterjedtebb hit azonban az volt, hogy A. véletlenül a Gargaphia völgyébe jutott, a Parthenius forrása mellé, a hol meglátta, miként fürdik ott Artemis. Az istennő haragjában szarvassá változtatta a szerencsétlen vadászt, kit ekkor saját kutyái marczangoltak szét (l. a 14. ábrát a British Museum márványszobra után); de azután mindenütt kutattak utána, s nem nyugodtak addig, míg Chiron uruknak egy képét nem mutatta nekik. Ovid. Met. 3, 131 sk. Szobrát gyakran állították dombokra és sziklákra, védelműl a caniculák ellen, mert valószínű, hogy maga a mythus nem más, mint a forróság következtében elpusztuló ifjú természet jelképe… Ilyen szobrot még Pausanias is látott a boeotiai Orchomenusban. Paus. 9, 38, 5. Nagyon tetszetős magyarázata a mythusnak az is, hogy A. ép úgy csillag, mint Orion, kit szintén Artemis pusztít el; a kutyacsillagzatot jelzi abban a helyzetben, mikor a holdhoz közeledik, s mialatt ennek fényét elhomályosítani igyekszik, önmagát emészti föl s eltűnik az égen. A görög művészek gyakran bárázolták A. mythusát szoborműveken vagy festett vázákon, s A. ilyenkor átváltozása jelekép szarvakat visel homlokán. – 2) Szép corinthusi ifjú, kit a heraclida Archias el akart rabolni; s mialatt atyja, Melissus, a rablóval viaskodott, a küzdelemben elvesztette életét. Az atya erre öngyilkos lett, Archiast pedig a vidéken támadt dögvész miatt száműzték. Plut. in Amat. 2.