Acta.

– 1. A. diurna urbis v. populi, vagy magában diurna, nevezetesen napi ujdonságok (upomnhmata) jegyzéke. Távollevőkkel magánemberek szoktak ilyeneket közölni addig az ideig, míg Julius Caesar 59-ben Kr. előtt hivatalossá nem tette összegyüjtésüket s közzétételüket. Suet. Caes. 20. Az erre fölállított hivatal nagy iródeák személyzettel (scribae) dolgozott; föladata az volt, hogy a napi, részint hivatalos, részint beküldött személyi hirek jegyzékét (a. publica), a melyet összeállítása után kifüggesztettek, sokszorosítsa s a provinciákba szétküldje. Az eredetit azután irattárba tették. Ránk semmi sem maradt belőlük. Az úgynevezett fragmenta Doduelliana a XV. században készültek s mint ilyenek hitelt nem érdemelnek. – 2. A. senatus v. patrum, commentarii senatus v. actorum (Tac. ann. 5, 4, 15, 74) a római senatus tárgyalásairól vezetett jegyzőkönyvek. Kezdetben úgy látszik, csak a senatusconsultumokat foglalták irásba, rendesen az a tisztviselő, a ki az előterjesztést tette; később azonban nemcsak kivánatosnak, hanem szükségesnek is látták, hogy főbb pontjaiban az egész tárgyalást följegyezzék. A jegyzőkönyv összeállítását az illető magistratus felelősségével egy szerkesztő bizottság (scribendo affuerunt, Cic. Catil. 3, 13; ad fam. 15, 6, 2), iródeákok (scribae librarii) végezték. Ősi szokás szerint az előlülő magistratusra bízták (privata custodia, Cic. Sull. 15, 42) addig, míg hivatala tartott, azután helyezték el megőrzés végett Ceres templomában az aediles plebis gondviselése alá (Liv. 3, 55); később meg, midőn a tabulariumot a Saturnus templomba tették át, oda rakták el a senatus consultumokat (Liv. 39, 4, 8) s az aediles curulesre szállt a fölügyelet, de azt némi föl nem deríthető mértékben a városi quaestorokkal osztották meg Kr. e. 11-ig, a mikor Augustus az aediliseket hanyagságuk miatt kizárta e tisztből (Marquardt-Mommsen, Handb. d. röm. Altert. II, 447, 459 skk. Müller, Handb. d. klass. Altert. IV, 2, 560). Julius Caesar 59-ben elrendelte a tárgyalások hivatalos összeállítását és közzétételét s így a napi krónika (acta populi) is közölhetett belőlük kivonatokat. (Tac. ann. 16, 22); Augustus tilalma azonban egy időre elzárta őket a nyilvánosság elől. Suet. Aug. 36. A császárság általában szigorú ellenőrzést gyakorolt a senatus jegyzőkönyveinek vezetésében; már Augustus külön tisztviselőt (curator actorum senatus, ab actis senatus vagy imperatoris) nevezett ki rá; ez állást rendesen a császár bizalmas emberével töltötték be (Tac. Ann. 5, 4. Dio, 78, 22, 2) s a közzététel előtt maga a császár is átnézte a jegyzőkönyvet, ha a senatus tárgyalásain jelen nem volt. Suet. Tib. 73. Vita Severi, 11. – Irodalom: Pick. De senatusconsultis Rom. Berlin, 1884. Leclerc, De journaux chez les rom. Paris 1838. Bloch. Les origines du sénat Rom. Paris, 1883. Schmidt, Staatszeutungswesen d. Röm. (Z. für Geschichtsw. 1, 303 skk. Berlin, 1844). Göll, Das städtische Nachrichtsblatt des alt. Rom, Schleiz, 1866. Willems, Une séance du sénat rom… Le Muséon, 1, 1, 49–71. Heinze, De spuriis diurnorum actorum fragm. Greifswald, 1860.