Acrotatus

’AkrotatoV. – 1. A spartai királynak, II. Cleomenesnek idősebbik fia. Polgártársaival nagy czivódásai voltak, melyeknek oka a Megalopolisnál Kr. e. 331-ben történt vereségből származott; ő ugyanis ellenezte amaz inditványt, hogy az ütközetből megfutamodottaknak elengedjék a büntetést, nevezetesen a többi között az atimia-t. Mikor tehát Kr. e. 314-ben a syracusaei számüzöttek Agathocles ellen Spartától kértek vezért, A. fölajánlotta nekik szolgálatait és az ephorusok engedelme nélkül elment Siciliába, átvette a fővezérséget, de hadműveleteiben nem sokra ment, sőt kegyetlenkedései miatt, különösen hogy a derék vezért, Sosistratust egy lakománál megölette, haza kergették őt, hol nemsokára meg is halt a nélkül, hogy tényleges király lehetett volna. Areus nevü fiút hagyott hátra. Paus. 3, 6, 2. Plut. Agis, 3. diod. Sic. 19, 70. – 2. Az előbbinek hasonló nevű unokája. Atyjának, I. Areusnak halála után Kr. e. 265 körül (Diod. XX, 29.) ő lett a király, és mint ilyen esett el Megalopolisnál, mikor ennek tyrannusa ellen, Aristodemus ellen, hadakozott. Halála éve nem bizonyos, csak annyi valószinű, hogy 252 előtt halt meg. Paus. 3, 6; 8, 27. Plut. Pyrrh. 26. Agis 3. V. ö. Droysen, Hellenism. III, 1, 326 jegyz.