Acrostichis

’AkrosticiV, akrosticon, akrosticion, jelenti a verssornak kezdetét, illetőleg kezdő betüjét; azután azt a szót vagy akár egész verssort, melyet valamely költeményben a verssorok kezdő betüinek sorrendje alkot; végül jelenti magát az egész költeményt is, melyben ilyen szerkezet előfordul. Az a. valószínüleg a jóslati versekben használhatott legelőször, s később általánossá lett a görög és római keresztény költészetben (a hol annyit is jelent, mint akroteleution, upacoh, az az refrain). – Irodalom: Krumbacher, Geschichte der byzant. Litteratur, 2-ik kiadás. (1897), 697–700. II.