Notarius

gyorsíró, a köztársaság idején rabszolga vagy libertinus. Cicero 63-ban kivételesen a senatusi ülés tárgyának fontosságára való tekintetből senatorokat bízott meg a tárgyalás jegyzőkönyvbe vételével. Cic. Sull. 14. A császárkorban e néven császári titkárokat találunk, a kik tekintélyes személyek voltak. Constantinus a nagyfontosságú államügyek jegyzőkönyvbe vételére udvari tisztviselőket nevezett ki e néven a birodalmi cancellariához. A köztársasági notarii munkáját pedig az exceptores végezték.