Odrysae

’Odrusai, Thracia leghatalmasabb népe; Herodotus (4, 92) szerint a Hebrusba ömlő Artiscusnak mindkét partján laktak, azonban valószínűleg tovább Nyugat felé is terjeszkedtek. Mint jó lovasok tüntek ki. Thuc. 2, 96 sk. Pol. 24, 6. Liv. 44, 42. Eredetökre nézve nem voltak görögök. Midőn Darius a scythák ellen vonult, nem bírta az O.-t meghódítani; ellenben Teres királyuk, a ki 92 évet élt (Thuc. 2, 29), a körülöttük lakó gyönge és viszálykodó népeket sorra meghódította és hatalmát a Pontusig terjesztette ki, a hol azonban a hatalmas Thyni nép hódításainak határt vetett. Xen. an. 7. 2, 12. Fia Sitalces még tovább terjesztette ki hatalmát. Thuc. 2, 96 sk. Xen. an. 7, 2, 18. Kr. e. 431-ben sikerült az athenaeieknek Sitalcesszel szövetkezniök, a ki ennek következtében a macedoni Perdiccas ellen nagy sereget toborzott. De mivel az athenaeiek az igért segítségöket nem küldötték, Sitalces ellenfelével kibékült és Athenaeval való összeköttetését felbontotta. Sitalcesre 424-ben I. Seuthes, Medocus és testvére Mesades következett, kinek fia Seuthes a Xenophon vezérlete alatt hazatérő görögök segítségével atyjának elveszett örökét visszaszerezte. Cotys (†358-ban) által az O.-k közelebbi érintkezésbe jutottak Görögországgal; holta után azonban örökösödési viszálykodás támadt, a mely az athenaeieknek és macedoni (II.) Fülöpnek nagyon kapóra jött. Az utóbbi 340 körül csakugyan függő helyzetbe is juttatta az O. népét, a nélkül, hogy uralma valami nyomasztó alakot öltött volna. Ilyen függő állapotban maradt az O. országa; a rómaiak sem igázták le őket (Kr. e. 133 óta), hanem a körülöttük lakó népek legyőzésére és fékentartására használták fel. Csak Vespasianus idejében kebelezték be az O. népét teljesen a római birodalomba. Szokásaikról és intézményeikről l. Xen. an. 7, 2, 3. V. ö. Höck, Das Odrysen-Reich in Thracien (Hermes, 26. köt. 1891); Kalopothakis Demetr., De Thracia provincia romana (Berlin, 1893). Mommsen, Röm. Gesch. 5. kötet, Die Provinzen.