Olympias.

– 1. ’OlumpiaV, Neoptolemus epirusi királynak leánya, sz. Kr. e. 380 körül, gyermekkorában Myrtalénak nevezték. Just. 9, 7. Korán árvaságra jutván, nagybátyja Arybbas (l. o.) nevelte. Macedoniai Fülöppel együtt avattatván be Samothrace szigetén a mysteriumokba, amaz szerelemre gyuladt iránta s legkésőbb 357 őszén elvette. Plut. Alex. 2. 356-ban szülte O. N. Sándort s nemsokára Cleopatrát. Úgy látszik azonban, hogy a király hamar hülni kezdett a bár szellemes, de szeszélyes, szenvedélyes ábrándokra és különczségre hajló nő iránt (Plut. Alex. 2, 9); mindamellett türhető volt köztük a viszony, mignem a király újabb feleségül vette Attalus igen szép unokahugát Cleopatrát. A viszony már nagyon ki volt élesedve egyfelől Fülöp, másfelől O. és fia közt, midőn a 337. év őszén egy lakomán történt szóváltás közben az atya kardot rántott fiára. Mindkettőjük szerencséjére Fülöp a bor hatása alatt felbukott, mielőtt szándékát végrehajthatta volna, de Sándor jónak látta anyját Epirusba vinni, maga pedig a még távolabbi Illyriába menekült. Fülöpnek a corinthusi Demaratus közbenjárásával sikerült fiát visszatérésre bírni, de az anya nemcsak fiát igyekezett az atya ellen ingerelni, hanem reá vette testvérét I. Alexander epirusi királyt, hogy hadi készületeket tegyen férje ellen, kinek azonban a perzsák ellen szőtt terveire való tekintetből kivánatos lévén ez oldalról a nyugalom, hogy sógorát kibékítse, a saját és O. leányát Cleopatrát nőül adta hozzá. Fülöpöt az Agaeben tartott lakodalmi ünnepségek alatt Pausanias magánboszúból megölte. Plut. Alex. 9–10. Just. 9, 7. Aristot. 5, 10. O.-t is részegséggel vádolták; hogy méltán-e, kétes, de az tény, hogy O. a gyilkos tett elkövetése után kifejezte azon való örömét, visszatérve pedig Macedoniába, fia távolléte alatt Fülöp másik feleségének Cleopatrának a fiát az anya ölében gyilkoltatta meg, amazt pedig arra kényszerítette, hogy saját övével akaszsza fel magát. Plut. Alex. 10. Just. 9, 7. Diod. Sic. 17, 2. Sándor megelégedett azzal, hogy rosszalását fejezte ki a tett felett. De bármennyire szerette anyját, nem teljesítette ennek azt a kivánságát, hogy a király ázsiai hadjárata alatt része legyen otthon a kormányzásban. Mégis minduntalan bele akarván avatkozni a közügyekbe, e miatt Antipaterrel jött gyakori összeütközésbe. Plut. Alex. 39. Ezért aztán, midőn fia meghalt, jónak látta a kormányzó elől Epirusba menekülni, hol unokatestvérét Aeacidest megnyerte magának, valószínűleg azzal, hogy a trónra való jogáról, mely testvére, az Italiában leszúrt I. Alexander halálával szállott reá, lemondott. Innen megkisértette Perdiccast a maga részére vonni, özvegygyé lett leányát Cleopatrát ajánlván fel neki feleségül. De mielőtt a tényleges házasság létre jött volna, Perdiccas odaveszett Aegyptusban. Midőn Antipater halála után az ő végakarata szerint a birodalmi kormányzóságban a macedoniaiak előtt népszerű Polysperchon következett s a meghaltnak fia Cassander ez ellen föllépett, az előbbi, hogy pártját erősítse, 319-ben felszólította O.-t, hogy menjen Macedoniába, vegye át a kormányt s unokájának Alexandernek a nevelését, ki Nagy Sándornak Roxanétól utólag szült fia volt. Diod. Sic. 18, 49. 57. De O. Cassanderrel és pártjával szemben nem érezvén magát elég erősnek, egyelőre Epirusban maradt. Diod. Sic. 18, 58. Nep. Eum. 6. 317-ben azonban Aeacides seregétől támogatva megjelent Macedoniában és Polysperchon segítségével elnyerte az uralmat. Diod. Sic. 19, 11. Paus. 1, 11. Just. 14, 5. De O. az uralmat nesztelen boszúra használta fel; ugyanis Arrhidaeust, Fülöp korlátolt elméjű fiát, kit N . Sándor halála után Roxane fia mellett Fülöp név alatt királylyá kiáltottak ki, továbbá Cassander testvérét Nicanort és 100 macedoniait mint Cassander hiveit kivégeztette, Arrhidaeus nejét Eurydicét pedig öngyilkosságra kényszerítette. Diod. Sic. 19, 11. Ael. v. h .13, 36. Paus. 8, 7. Just. 14, 5. 6. Plut. Alex. 77. E kegyetlenség gyülöltté tette a macedoniaiak előtt, s az esemény hirére Cassander a Peloponnesusból Macedoniába vonult s O.-t Pydnába zárta. O. hosszas ostrom s nagy inség után, mely az őrséget csaknem egészen fölemésztette, s miután hiába kisérlette meg a szökést, személybiztonságának kikötése mellett megadta magát. Diod. Sic. 19, 35. 49 sk. Just. 14, 6. Cassander azonban megszegte szavát, a meggyilkoltak rokonait vádlókként léptette fel s a királynét egy népgyülésen távollétében és kihallgatatlanul halálra itéltette. Cassander poroszlói, kikkel szemben férfias bátorsággal viselte magát, az itéletet végre is hajtották 316-ban. Diod. Sic. 19, 51. Just. 14, 6. Paus. 9, 7, 2. Schneider értekezése (1885). – 2. Egy olumpiaV négy évi időköz, a melyben t. i. az olympiai versenyek tartattak (tehát minden ötödik évben, dia pemptou etouV, quinto quoque anno, mint a régiek mondták, a honnan pentaethricoi, quinquennales). E versenyek fontosságuknál fogva maguk után vonták, hogy alapjai lettek az időszámításnak. A győztesek nevét beigtatták az államok hivatalos jegyzékébe és pedig a mindenkori győző neve mellé Athenaeben az archon eponymus, Spartában az ephorus, Argosban a Hera-papnő, Delphiben a Pythia nevét. A versenyeket a hagyomány szerint Hercules alapította és Iphitus megújította s Coroebus győzelme óta jegyezték fel a győztesek nevét. Ez az időpont pedig Petavius számítása szerint Kr. e. 777-re esett, de Gatterer s általában az újabbak 776-ra teszik. A régebbi görög történetírók még nem használták az olympiasok szerint való időszámítását, állítólag a siciliai Timaeus (sz. Kr. e. 352 körül) számított először és rendszeresen azok szerint, de tényleg kimutatható ez már Philiistusnál is (Kr. e. 400 körül). Polybius, a siciliai Diodorus és a halicarnassusi Dionysus követték a példát. De figyelembe veendő, hogy mivel az olympiai versenyek nyár derekán folytak le s az attikai év is körülbelül ezen időtájban kezdődött: oly eseményeknél, melyek az attikai év második felében történtek, az átszámításnál a Kristus előtti évekből egyet le kell vonni. Pl. Socrates az 95-ik olympias 1. évében halt meg, ez pedig a Kr. e. 400. évnek felel meg, de tudva, hogy ő Thargelion hónapban, tehát a görög év 11-ik hónapjában itta ki a méregpoharat, mégis azt kell mondanunk, hogy a Kr. e. 399. évben halt meg. V. ö. a Függelék illető táblázatát.