Oppii

plebejus nemzetségnév. – 1. Sp. Opp. Cornicen, a plebejus decemvirek egyike 450-ben Kr. e., ki a többiekkel együtt tovább is megmaradt hivatalában, s midőn később törvény elé idézték, önkényt ment a börtönbe. Liv. 3, 35. 41. 58. V. ö. Dion. Hal. 11, 46. – 2. M. Opp., a decemviratus idejében App. Claudius gaztette után az aequusok földjéről visszatérő hadsereg egyik vezére 450-ben. Liv. 3, 51. – 3. Vestia Oppia, A tellából; midőn a rómaiak Capuát ostromolták, hogy Hannibal kezéből visszahódítsák (212-ben Kr. e.), naponként áldozott az isteneknek a rómaiak sikeréért. Liv. 26, 33. – 4. C. Opp., néptribunus 215-ben Kr. e., az első fényüzési törvény (lex sumptuaria) megalkotója. Liv. 34, 1. 8. – 5. Q. Opp., Ázsia proconsula 88-ban Kr. e., részt vett a Mithridates elleni harczokban. Aquillius veresége után Laodiceába menekült, melynek lakói kiadták Mithridatesnek és csak Sulla alatt szabadult ki e fogságból. App. Mithr. 17. 20. – 6. L. Opp., római lovag és kereskedő Ázsiában, Cicero barátja (fam. 13, 43). – 7. C. Opp. Cornicinus, apósa Attilius néptribunusnak, a ki térden csúszva könyörgött hozzá Cicero visszahivásáért. Cic. Sest. 34. 74. – 8. M. Opp., a triumvirek atyjával együtt proscribálták 43-ban, de később visszatért (39-ben), sőt aedilisi méltóságot is nyert (37-ben). Minthogy azonban a játékok költségeit fedezni nem tudta, a nép, megemlékezve arról, hogy saját vállain vitte volt atyját a városból a számüzetésbe, önkénytes adományaival annyira elhalmozta, hogy valósággal gazdag ember lett. Dio Cass. 48, 53. – 9. C. Opp., lovagi eredetű, Caesar híve és megbizottja, ügyeinek intézője, mialatt ő Galliában volt. Cic. Qu. fr. 1, 3. 6. A polgárháború kezdetén Balbusszal együtt békéltető szerepet játszott, bár sikertelenül. Cic. Att. 9, 7 C. Midőn Caesar Görögországba ment, O., bár semmiféle hivatala nem volt, igen tekintélyes ember lett Romában; Cicero is szorgalmasan kereste barátságát, s szivességét és közbenjárását úgy a maga mint mások részére többször igénybe is vette. Cic. Att. 12, 29. fam. 6, 19. Caesar halála után Octavianushoz csatlakozott és úgy látszik, nemsokára meghalt. A későbbi időkben némelyek őt gondolták a bellum Alexandrinum, Hispaniense és Africanum szerzőjének (Suet. Caes. 56); lehetséges, hogy talán az elsőt ő irta, de a két utolsót semmi esetre sem. – 10. Opp. Statianus, Antonius alvezére a parthusok elleni háboruban, hol seregének nagy részével együtt halálát találta 36-ban Kr. e. Plut. Anton. 38. – 11. Opp. Chares, római grammatikus Galliában; késő vénségéig tanitott. Suet. gramm. 3.