Ops

(ritkábban Opis), teljes nevén O. mater, ősrómai istenség, a ki állítólag a sabinusoktól került Romába, a hol tiszteletét a hagyomány szerint Titus Tatius honosította meg. Varr. l. l. 5, 74. August. de civ. dei, 4, 23. Benne testesült meg az aratás áldása és azért O. a cultusban összeforrt Consusszal, az arató istennel. Ugyanúgy mint Consusnak O.-nak is két-két ünnepsége volt évenkint: augustus 25-én az Opiconsivia (Opeconsivia vagy -va) és december 19-én az Opalia. A szertartásokról csak annyit tudunk, hogy nagyon titokzatosak voltak, mert az O. Consiva (Consivia) szentélyébe, mely a Regián volt, a Vesta szűzeken és a Pontifex Maximuson kívül senkinek sem volt szabad belépnie. Később a Capitoliumon volt s a melyről a források legelőször 186-ban emlékeznek meg. Az O. templomának nagy tekintélyére mutat, hogy Caesar a 700 millió sestertiusnyi állami pénztárt, melyet később Antonius magához kerített, ott tette le; ünnepélyes alkalmakkor ott gyültek össze a matronák és a fratres Arvales collegiuma. A császárság korában az istenasszony tekintélye még emelkedett, megkapta az Augusta melléknevet, egy második templomot és egy harmadik ünnepséget, melynek napja augustus 10-ére esett. A császárság érmein, kivált az Antonius Piuséin (Cohen 20. 698–700) találkozunk aztán az istenasszony képével is. Ülő helyzetben ábrázolták, mint komoly tekintetű istenasszonyt; kezében búzakalászokkal, máskor kormánybottal, sőt földgömbbel is. Román kívűl még csak Praenestében volt O.-nak temploma, azonkívűl Numidia két városában (Theveste és Lambaesis) vetődtek fel O. és Saturnus tiszteletére felajánlott fogadalmi feliratok (Saturno domino et Opi Reginae Sacrum). Valószínű ugyan, hogy ezek pún istenségek, kiket a római világ recipiált és kiknek polgárjogot adott, azonban O. és Saturnusnak társítása (kivált a második pún háború óta) sokkal bensőbb, semhogy ezt teljesen eldöntöttnek vehetnők. Annyi tény, hogy O. = Terra (Serv. Aen. 6, 325. 11, 532) és hogy O. és Saturnus mint a földnek és égnek képviselői principes dei. Varr. l. l. 5, 57. Saturnus a hellenizált Romában azonossá válván Cronusszal, O.-ból és Rheából ugyancsak egy alak lett. Rheán kívűl még a következő földbeli jelentőségű istenasszonyokkal azonosították O.-ot: Bona Deával (Macrob. 1, 12, 21), Magna Materrel (Tibull. 1, 4, 68), sőt egy római városi feliratban Magna Mater és Isis között középső helyen sorolják fel. Archaeol. Epigraph. Mittheil. 1892, 77 sk. ll. Legutóbb aztán egészen elvont fogalomnak személyesítője lesz és annyi mint segítség. Igy szerepel Cicerónál (legg. 2, 28) Salus, Honos, Victoria, Concordia, Libertas és Spes társaságában; Varro meg éppenséggel úgy tekinti, mint az újszülöttek segítő istenségét (quia opem ferat nascentibus, excipiendo eos sinu terrae, August. de civ. dei 4, 11).