Achelous

’AcelwoV, (előbb Thoas, Axenus, Thestitus) ma: Megdova és további folyásában Aspropotamo, Görögország legnagyobb folyója, körülbelül 198 km. II. 21, 194. A Pindus hegységnek Lacmon nevű északi részén ered, gyors eséssel termékeny síkságon át az ioni tenger felé halad délfelé, a hol Aetolia és Acarnania határát képezi. Oeniadae városa alatt lévő torkolata régtől fogva nagy átalakulásoknak volt alávetve (Thuc. 2, 102) és mondaszerűvé lett, kivált a vize által beiszaposított Echinades. (l. o.) szigetek miatt. Ov. met. 8, 546 sk. A mondák szerint Oceanusnak és Tethysnek fia (kreiwn, Hom. Il. 21, 194), a 3000 testvérfolyó közül a legidősbik. Hesiod. theog. 340. Mint vizi isten változékony természetű, Herculesszel Deianiráért az aetoliai királynak Oeneusnak leányáért háromféle alakban küzdött (Soph. Trach. 10 sk. 507 sk.), az egyik harcz alkalmával mint bikának letörött egyik szarva (Ov. met. 8, 883 és még különösen 9, 1–100), melyet a Najasok virággal töltöttek meg és a bőségszarujává tettek (cornu copiae u. o. 9, 1 sk.). Már Strabónál (10, 458) található a mondák magyarázata a tőle áztatott síkságoknak, medre határolásának és partjai kiszáritásának vonatkozásaival. Általában szent folyónak tekintették, és az édes víz képviselője gyanánt szerepel, ezért találjuk Euripidesnél (Bacch. 514 sk.) Dirce boeotiai forrás atyja gyanánt. Már régtől fogva nagy tiszteletben állott már a dodonai jóshely közelsége miatt is; itt állítólag minden jóslatnál hozzátették azt, hogy a jóslatkérők mutassanak be külön áldozatot A.-nak. Áldozatoknál, imákban, esküvésekben egyaránt szoktak reá hivatkozni, ebből magyarázható talán az, hogy nemcsak hogy hasonlónevű folyókra akadhatni Arcadiában és Thessaliában, hanem költőknél és jóslatokban nomen appellativum gyanánt is szerepel (l. Euripides, Bacch. 620). Metapontumban tiszteletére versenyjátékokat is tartottak. Acarnaniában istenség gyanánt tisztelték. Ő volt apja a Sireneknek.