Anthologia latina.

Mint a görög költőkből, úgy a latinokból is létezett anthologia. Már Plinius Sec. (Ep. V, 3, 5) és Gellius (XIX, 9) czéloznak ily gyűjteményre. A renaissance gyűjtő szenvedélye az apró költemények egész halmazát hozta össze. Az első gyűjteményt a híres Scaliger József tette közzé 1573-ban: Catalecta veterum poëtarum czim alatt. Ez még csak 250 költeményt tartalmazott. Anthologia néven legelőbb az ifjabb Burman P. adott ki 5 kötetre terjedő gyűjteményt 1759–1773. Ebben már 1457 költemény volt. Meyer H. 1835-ben már az egész anyagot rendezi. Legkiválóbb és valódi forrásmű jellegével bír a Riese gyűjteménye, mely: Anthologia Latina sive Poësis Latinae Supplementum cz. alatt jelent meg. Lipcse 1869–70. az I. fasciculus a Salmasius és mások költeményeit, a II. fasciculus más gyűjteménynek darabjait tartalmazza. Alapját e gyűjteménynek a párisi Codex Salmasianus alkotja (a VII. vagy VIII. századból). Ez másolata volt a legkülönfélébb latin költeményekből álló gyűjteménynek, mely olykor 24 könyvre volt osztva és a benne az afrikai vandal birodalom szereplő személyeire előforduló vonatkozásokból itélve, egy vandal fejedelem parancsára jött létre. Valószinüen Luxorius vagy egy Octavianus nevű előkelő ifju szorgalmának gyümölcse (l. Riese praef. I. fasc. XXV). Riese a Salmasius codexen kivül fölhasználja az európai könyvtárak hasontartalmu codexeinek egész sorát, kivált gyűjteményének második füzetében a VIII–XIV. század kéziratait valamint ősnyomtatványokat. A költők és a költemények tartalomjegyzékével egészíti ki gyűjteményét (II. 358 és köv. l.). Érdekesek az Ovidius, Vergilius, Caesar, Augustus, Claudius, Qu. Cicero, Claudianus, Corn. Gallus, Martialis, Augustinus stb. nevek alatt előforduló költemények. Ezek a Baehrens nagy gyűjteményével együtt (P. L. M.) tanuságot tesznek, hogy ha nem is a görög szellem könnyed fuvallatára keletkeztek, de a latin tanultság és sokoldalu tudás becses alkotásai. Egy-egy cento, verses argumentum, rhetorikai tanköltemény mellett nem egy üde virágot is találunk.