Paeonius

PatwnioV. – 1. Ephesusból való építész, Demetriusszal együtt befejezte Artemis ephesusi templomának építését (Vitr. 7, praef. 16), Daphnisszal együtt pedig megépítette Apollo Didymaeus miletusi templomát. – 2. Szobrász Mendéből, Thraciának ión gyarmatvárosából. Pausanias (5, 10, 8) neki tulajdonítja az olympiai (l. o.) Zeus templom keleti oromfalának Pelops és Oenomaus versenyét ábrázoló szoborcsoportozatát, de azért mégis kétséges, hogy ezekben tényleg P.-tól eredő műveket birunk-e. Kétségtelenül P. műve az a Nice szobor, melyet ugyancsak Olympiában találtak, a Zeus templom keleti homlokzata előtt (614. á.). Több (kb. 9) méter magsságú talapzatát fölfelé vékonyodó háromszögletű pillér (epi tw cioni) alkotta, melynek jelentékeny maradványai a szoborral együtt az olympiai helyi muzeumban láthatók. A talapzat fölirata nemcska a szobor művészetét nevezi meg, hanem fölállításának alkalmáról is tudósít: Messanioi cai Naupactioi aneJen Dii ’Olumpiw decatan apo twn polemiwn. PaiwnioV epoihse MendaitoV cai tacrwthria poiwn epi ton naon enica. Pausanias írja (5, 26, 1), hogy a messenebeliek az emléket a spartaikon Saphacteria szigeténél aratott győzelemre (425-ben Kr. e.) vonatkoztatták, míg ő maga az acharniai Oeniadaenek a Naupactusban letelepedett messenebeliektől történt bevételével (455-ben Kr. e.) hozta kapcsolatba. Mindkét antik vonatkoztatásnál valószínűbb az a föltevés, hogy a szobrot közvetetlenül a Nicias-féle békekötés (421) után ama harczok emlékére állították föl, melyeket a messenebeliek és a naupactusiak Archidamus vezérlete mellett vívtak. A föliratban említett acwthtia-kon azokat az aranyozott Nicéket kell érteni, melyek a Zeus templom oromzatának csúcsát nemcsak Keleten (mint Paus. 5, 10, 4 mondja) hanem a nyugati oldalon is diszítették. P. Nicéje azon kevés emlék közé tartozik, melyekben görög művésznek eredeti művét bírjuk. Anyaga parusi márvány. A szobornak letörött az arcza, szárnyai, mindkét alsó karja, valamint a himation legnagyobb része. De ezen töredezettsége mellett is elsőrangú műalkotás benyomását teszi, melynek mestere a márvány kezelésének technikáját bámulatos mértékben bírja. Az istennőt abban a helyzetben ábrázolja, a mint röpülve szétterjesztett szárnyakkal leereszkedik a földre. A repülés nehéz problemáját kitünően oldotta meg P. Gyöngén előrehajolva kezével vitorlaként fogja Nice köpenyét, a melybe belekapaszkodik a szél és azt mély redőkben tagozza. Könnyű dór peplusát a széláram nedves ruhaként testéhez szorítja, úgy hogy a női test szép formáit láttatja. Lábai alá röpülő sast helyezett P. Az istennő lába és ruházata alatt levő márvány, a melyből a sas elröpül, a levegő utánzására valószínűleg kékre volt festve. A szobrot többen iparkodtak kiegészíteni, legismertebbek Rühm (Dresden, Albertinum) és Grüttner (Berlin) kiegészítései. Brunn, Paironios und die nordgriech. Kunst. Sitzungsber. d. bayr. Akad. 1876. 1, 315.