Palici

Palicoi (a palh icesJai kifejezésből összevonva, tehát: visszaérkezők, más értelemben: hazajáró lelkek, Aesch. fragm. 6), földalatti daemonok Siciliában, a kiket az Aetna aljában Palice mellett Henan és Syracusae között tiszteltek. Szülőiket és rokonságukat a mythologiai hagyomány különféleképen adta elő, mindazonáltal mégis leginkább az a felfogás lép előtérbe, a melyet Aeschylus hozott forgalomba (Macrob. 5, 19, 18), a melyik azt mondja, hogy atyjuk Zeus, anyjuk Thalia, Hephaestus leánya. Thalia, midőn már szive alatt érezte Zeus szerelmének gyümölcsét, rettenetesen félt Hera haragjától és azért a föld méhében kivánt elrejtőzni. Kívánsága teljesedett, de midőn a gyermekek megszülettek, a föld megnyilt és ők ujból a napvilágra jöttek, visszatértek oda, a honnan anyjuk méhében rejtőzve eltávoztak volt. Más hagyomány szerint, mely azonban a néplélekben gyökeret verni nem tudott, a P. atyja Hephaestus, anyjuk pedig Aetne, Oceanus leánya. A napvilgára jutásuk helyén egy tavat mutogattak, mely egyrészt a P. mondájának természetes alapját képezte, másrészt bizonyos nemzeties (siciliai) istentiszteletnek központja volt. Ez a tó (tulajdonképen crater, melynek medrében kénes kigőzölgések párosultak időnkint felbuzgó forrásokkal) ma is látható, még pedig Favarotta közelében, a Cataniából Siracusába vezető vasút mellett. Ez idő szerint kerülete körülbelül 150 méter, középmélysége 4 méter. Nyári hőségben a víz jóformán teljesen eltünik, de mikor a mederben víz van, akkor gyakorta megtörténik, hogy két helyen 2–3 lábnyira forrás buzog fel, mely szökőkút módjára ugrik fel a tükör felé. Maga a víz, mely a cratert megtölti, tele van kénes kigőzölgésekkel, melyek a túlságos alacsonyan átröppenő madarakat megölik és gyöngébb szervezetű egyéneknél fejfájást okoznak. Vannak, a kik a most is Lago dei P. nevet viselő tó helyett a Paterno vidékén lévő Salsettára gondolnak, de csaknem minden localis természetű részlet arra mutat, hogy a P. szent vizét itt és nem másutt kell keresnünk és hogy itt, a hol az i Cavoni nevű sziklás fensíkon Ducetiusnak (a görög ellenes siciliai nemzeti hősnek, l. alább) Palicra nevű városa állott, itt volt az a hely, a melynek olyan sokszoros jelentőség jutott osztályrészül. Hogy a P. nem egyéb, mint a most is felbuzgó víz szellemeinek, daemonainak megszemélyesítése, kétséget sem szenved. Érdekes azonban a P. tisztelete, s annak színhelye, mint nemzeti (politikai) központ. Nincs róla tudomásunk, hogy valamelyik községhez vagy telephez tartozott volna és azért mégis valóságos nemzeti szentély, mely Ducetius mozgalmának, annak a mozgalomnak képezte kiinduló pontját, melyben a siciliai őslakosság régi szabadsága érdekében szállott síkra és kisérletet tett arra nézve, hogy a görög gyarmatok uralmát megtörje. Ez a nagyjelentőségű mozgalom, mely az 5. század közepén folyt le, erre a szentélyre támaszkodott, a mi legjobban megfejti az utóbbinak fontosságát, de legjobban megfejti azt is, miért pusztult el a templom annyira, hogy nyoma sem maradt. A míg fennállott, különösen istenitéleteivel emelkedett jelentőségre, a mennyiben az itt hangoztatott eskü valósággal az istenitélet jellegével bírt. A ki magát valamely büntett gyanuja alól tisztázni akarta, eskü alatt erősítette ártatlanságát. Ezt az esküt egy táblácskára írták és beledobták a tó vizébe, még pedig úgy, hogy megfigyelték, vajjon mi történik a táblácskával. Ha a felszínen maradt, akkor az esküt tevőt ártatlannak tekintették, ha elmerült, bűnös volt, a kin többnyire nyomban végrehajtották a büntetést, a mennyiben a craterbe dobták. Megesett az is, hogy az esküt mondó, a ki a crater fölé hajolt, beleszédült, a mit az égiek büntetésének tekintettek. Szerepel a P. szentélye úgy is, mint asylum, mely minőségben kivált szökött rabok vették azt igénybe. Verg. A. 9, 585. Ov. met. 5, 406. ex p. 2, 10, 25. Ez különösen a második rabszolgaháború elején történt (104–99-ben Kr. e.). Megjegyzendő, hogy egy időben a felszökő vizeket külön megszemélyesítették és Delloi (Deilloi, a gonoszok) néven szembeállították a craterrel, a mi azonban mesterkélt dolog (Macr. Sa. 5, 19, 15), s alighanem a tölcsérnek phoeniciai elnevezésére vezetendő vissza. Ellenben nagyon érdekes és figyelemreméltó az a nemzeti (siciliai) genealogia, melyet Hesychius őrzött meg (s. v. II.). Szerinte atyjuk Adranus. Ez az Adranus, a kiről Dionysus egy általa alapított várost nevezett el az Aetna aljában (Adranum) egész Siciliában kiváló tekintélynek örvendett (Diod. 14, 37. Plut. Timol. 12), s így a P. őseredeti siciliai természete több mint valószínű. L. erről az érdekes kérdésről G. Michaelis, Die P. (a Vitzthum-féle gymnasium értesítője, Dresden, 1856). Welcker, Griechische Götterlehre, 3, 189 skk. Preller-Jordan, römische Mythologia, 2, 145 skk. Freemann-Lupus, Geschichte Siziliens, 1, 141 skk. 2, 319 skk. Ciaccri, Contributo alla storia dei culti dell’ antica Sicilia (Pisa, 1894, 82 skk.). Lévy, Revue archeol. 1889, 256 skk.