Palilia, Parilia

Palilia, ősrégi ünnep abból a korból, mikor a később oly fényes Roma nem volt egyéb mint pásztorok szegényes telepe a Palatinuson. Eredetileg tisztuló és engesztelő ünnep vala Pales istennő tiszteletére, kinek kegyétől fügött a latinus pásztorok felfogása szerint a nyájak szaporasága és egészsége. Az istennőnek, kit a régiek a görög Pannak megfelelőleg néha férfinak is képzeltek (Arnob. 3, 40), köleslisztből készült kalácsot és tejet áldoztak; azután zene mellett szalmakazalokat gyújtottak meg, melyeket a pásztorok átugrottak (v. ö. a nálunk is divó szokást sz. Iván napján), sőt a nyájakat is áthajtották rajtuk, hogy esetleges bűneiktől megtisztuljanak. Lakoma és ivás fejezte be a pásztorok e kedves ünnepét, melyet Romában aprilis 21-én, a város állítóalgos alapítása napján tartottak meg. Az állam a lakosok tisztulása végett égő áldozatot mutatott be, melyhez a Vesta szűzek szállították az anyagot. Ugyanekkor a városban és mezőn a házakat, udvarokat és oltárokat babérágakkal megtisztították és a nyájaikkal együtt szentelt vízzel behintették. Ov. fast. 4, 721 sk. Tibull. 2, 5, 87. Prop. 4, 4, 75 sk.