Panathenaea

PanaJhnaia, a legrégibb és legfényesebb athenaei ünnep, melyet a város Athena Polias (a városvédő) tiszteletére négyévenként rendezett. A hagyomány szerint Erichthonius volt alapítója, eredeti neve ’ajhnaia volt, s későbbi nevét Theseus korában kapta, midőn Attica valamennyi községe egy állammá egyesült. Ezen egyesülés emlékére ülték meg Hecatombaeon (Julius–Augustus) 16. napján a Sunoicia vagy Sunoicesia ünnepét, melyet úgyszólván a P.-t előkészítő ünnepségnek tekintettek. Volt továbbá egy évenként tartott kisebb Panathenaea ünnep is. Pisistratus korában fejlődött ki teljes pompájában a nagy Panathenaea, melyet minden Olympias harmadik évében (tehát négyévenként egyszer) Hecatombaeon 24-étől 29-ikéig tartottak. Pisistratus Kr. e. 566-ban az eredeti kocsi- és lóversenyekhez athletikai vesenyeket is fűzött. Tőle vagy fiától Hipparchustól ered az a szokás, hogy ez ünnepen az összegyüjtött homerusi művekből szavaltak a rhapsodusok. 446-ban Pericles zenei versenyeket is beleszőtt az ünnepbe, melyek az első napon az általa alapított Odeumban folytak le. Plut. Per. 13. Emelték az ünnep érdekességét éjjeli fáklyafutás, tánczmenetek s az ünnep utolsó napján hajósversenyek. Mindezek rendezésére a tíz julh, egy-egy felügyelőt (aJloJetai) választott. A zeneverseny első díja aranykoszorú volt, az athletikai verseny győztesei Athena szent olajfáinak leveleiből font koszorút és ugyanezen fák olajával telt nagy és szép edényeket (Pind. Nem. 10, 34) kaptak, a minőket nemcsak Görögországban, hanem Italiában, Siciliában és Cyrenében is találtak. Az a község, melynek hajója győzött, 300 drachmát kapott, s ez összegből Posidonnak áldozatot mutattak be. Az ünnep legkimagaslóbb része a hónap 28-án (Athena születésnapján) folyt le, a mikor nagy menet (poomph) vitte a városon keresztül az értékes, sáfrányszínü, gazdagon áthímzett köpenyt (peploV) az Acropolisra. E köpenyt négy hajadon (arrhjoroi) kezdte, kilencz hónapon dolgoztak rajta Athenae asszonyai és leányai, s beleszőtték az isteneknek a Titanokkal való küzdelmes jeleneteit. Az ünnep napján e köpenyt vitorlarúdra feszítették egy kereken járó hajón, s úgy vitték régebben az Erechtheumba (l. e.), hol egy ősrégi faszoborra borították, Phidias korától fogva valószínűleg a Parthenonba, hol a híres Athena-szobort díszítették vele. Ezt a menetet ábrázolta Phidias híres dombormű-sorozata a templom cellájának frízén (a 622. á. az északi oldal frizén ábrázolt, amphorákat vivő ifjakat mutat, kik után egy csapat zenész következik; a 623. á. pedig a panathenaeai díszmenet lovascsapatjának egy részletét mutatja; mindkettőnek eredetije Londonban, a British Múzeumban). Athenae városa hatalmának teljes pompáját kifejtette e napon. A menetben résztvettek a papok és szolgáik, a kik áldozatra fölékesített barmokat hajtottak; előkelő asszonyok és leányok (canhjoroi) vitték fejükön kosarakban az áldozáshoz szükséges szereket, követték őket a legdaliásabb öregek olajággal a kezükben (Jallojoroi), katonák és ifjak fegyverzetükben csillogva, a lovasság a lezajlott lóverseny győztesének vezérlete alatt, különböző államok, főleg a gyarmattelepek követei, végre az Athenaeben lakó idegenek és zsellérek. Ez utóbbiak közül a férfiak tálakban áldozati kalácsokat vittek, a nők vízedényeket (udriajoroi), a leányok pedig napernyőket és székeket (sciadhjoroi, dijrojoroi) a polgárnők részére. A piaczot és az utczákat, merre a menet elhaladt, tölgylombokkal díszítették föl. Az ünnep hecatomba-áldozattal végződött, melyet nagy néplakoma (estiasiV) követett. Az évenként tartott kisebb P. ünnepen, Hecatombaeon 28-án, szintén versenyeket, áldozatokat és ünnepeket rendeztek, de valamennyit egyszerűbb módon. Később az ünnepet tavaszkor tartották, talán római befolyás következtében, hogy a latin Minerva Quinquatrusszal egy időre essék.