Antimachus

’AntiuacoV, Suidas szerint Colophonból, Ovidius (Trist. I. 6, 1)szerint Clarusból, görög eposköltő és grammatikus, ki Plato előtt és Artaxerxes Mnemon idejében élte virágját. Epikus költeményeiből a legtöbb töredék (kiadta Kinkel Epp. Graecc. fragmm. I, 273–308. l.) Thebais cz. eposából maradt ránk, melyben a hetek harczát Thebae ellen énekelte meg. A régiek szemére vetették, hogy Homerust erősen utánozta; mindazonáltal nagy mythologiai tudásra valló költészetét nevezetesen a korábbi alexandrinusok csodálták, őt az epikus canonban közvetetlenül Homerus után helyezték; része lehetett benne annak is, hogy mint elegikus költő is vált ismeretessé Lyde cz. tán két könyvből álló elegiájával, melyben (a Bergk Poetae lyrr. Graeci II. k.⁴ 289–294. lapjain kiadott töredékeinek tanusága szerint a szerencsétlen szerelem áldozatait énekelte meg. Szerelme tárgya t. i. egy lydus lány volt, kinek korai halála miatt a költészetben keresett vigasztalást. Catullus (95,10 = Cseng. 45) tumidusnak nevezi. Mint grammatikus Homerus költeményeinek adta diorthosisát (bár a töredékét első gyüjtője, Schellenberg [Helle, 1786] ezt egy másik Antimachusnak tulajdonítja). Összes töredékeit l. Stollnál (Dillenburg, 1845).