Antimachus | A | Antiochia |
’AntinooV. 1. Az ithakai Eupithes fia, Penelope kérői közt a legszemtelenebb. Hom. Od. 1, 383. 2, 84. Uralomra törekszik, azért Telemachust el akarja tenni láb alól. Od. 4, 628, 772. 16, 363. Bántja a hazatért Odysseust (17, 374), ki elsőnek őt nyilazza le. Hom. Od. 22, 8. 24, 424. 2. Bithyniának Claudiopolis nevü városából származó, kiváló szépségéről híres kisérője. Vagy szerencsétlen véletlen vagy öngyilkosság következtében a Nilusban lelte halálát. Ott, a régi Besa helyén alapította a vigasztalhatatlan császár Antinoopolis vagy Antinoëa városát: azonkivül számos oltárt és templomot emelt kedvenczének. Bithynia és Mantineában istenként tisztelték, nevéről pedig egy csillagzatot neveztek el. A művészet az istenített A.-t a Hadrianus által megindított új, a sajátos római szobrászati iránytól eltérő modorban sokszor ábrázolta érmeken, reliefekben, gemmákon és szobrokban, leginkább Apollo vagy Dionysus (Paus. 8, 9, 7) alakjában. Utóbbi typusban mutatja leghiresebb, jelenleg a Vaticanban levő szobra (70. á., ezt is, mint a. valamennyi ábrázolását, jellemzi az alacsony homlok, szomorú arczkifejezés, kéjes ajak és széles mell) és a Villa Mondragonéből származó mellszobra a Louvreben. Emberileg van fölfogva a Villa Albani szép reliefjében (Baumeister Denkm. I. 89). Irodalom: K. Levezow: Über den A. Berlin 1808. és L. Dietrichson nagy képes munkája: A., Christania 1884.