Panyasis, Panyassis

PanuasiV, PanuassiV, görög epikus költő, Herodotusnak a történetírónak nagybátyja, Halicarnassusból. Midőn szülővárosában Lygdamis tyrannus került uralomra (455 körül Kr. e.), P. Herodotusszal együtt Samus szigetére menekült, majd, hogy kisérletet tett visszatérni, Lygdamis fogságába esett és kivégeztetett. Korának jelentékeny költője volt, a hanyatló hősköltészet eleven szellemű fölvirágoztatója; 14 könyvben írt Heracleáját (’Hracleia) még sok évszázaddal később is olvasták, a jelentékeny töredékek (összegyűjtve Kinkelnél Epici Graeci 1, Lipsiae, 1877, 254–265. l.-on, a nagyobbak Pomtownál Poet. lyr. Gr. min. 72–75. l.) a bor és lakmározás tüzes dalnokának mutatják. Suidas szerint en pentametrw (azaz elegikus versformában) egy 7000 sorból álló ’Iwnica cz. költeménye is volt, melyben az ión vándorlás történetét zengte volt meg, de erre úgy látszik a neve alatt járó töredékből egyet sem lehetett visszavezetni. Funcke, De Panyasidis vita et poësi, Bonnae, 1837. Krausse, De Panyasside, Hanoverae, 1891.