Papirii, Papisii

plebejus nemzetség, utóbb részben patricius, több családra oszlott: – I. Plebejusok, a Carbones családja, a melyhez tartoznak: – 1. C. Pap. Carbo, a ki mint néptribunus Kr. e. 131-ben C. Gracchusszal együtt védte a népjogokat, e miatt Scipióval viszálkodásba elegyedett s elhalálozásában részes is volt, lehet, hogy ő maga ölte meg. 120-ban consullá választva az optimaták pártjára állt, a nélkül azonban, hogy bizalmukat teljesen kinyerhette volna, a mennyiben 119-ben bevádolta Crassus, hogy a gracchusi forradalmakban részt vett (l. Licinii, B, 13) s elitéltetését, úgy látszik, csak öngyilkosságával kerülte ki (máskép Val. Max. 3, 7, 6). Ezenkívűl figyelemreméltó szónok is volt. Cic. Brut. 25, 96. 43, 159 de or. 2, 25. fam. 9, 21, 3. Vell. Pat. 2, 4. – 2. Testvére Cn. Pap. Carbo, consulsága alatt a cimberek és teutonok Norejánál Noricumban teljesen megverték (Kr. e. 113). Tac. Germ. 37. Flor. 3, 3. – 3. C. Pap. Carbo Arvina, sikertelenül próbálta atyjának (1. sz.) Crassus által történt bevádolását megboszulni. Utóbb a polgári háborúban mint Sulla hívét az ifjabb Marius parancsára elveszítették. Cicero szerint (Brut. 62, 221) a szónokláshoz is értett. – 4. Cn. Pap. Carbo, Marius pártfele, Cinna alatt a Roma előtti harczban vett részt s midőn Cinna a hatalmat biztosította magának, hatalmi szavára Kr. e. 85-ben consullá választották s 84-ben vele együtt viselte e hivatalt. Kettőjük terve az volt, hogy a Sulla ellen való küzdelem terét Görögországba játszszák át, de a terv a heves tengeri viharok és Cinna halála miatt dugába dőlt, mire Carbo, most már mint egyetlen consul, Ariminumban foglalt téli szállást (84). Befolyása következtében visszautasították Sulla javaslatait; mikor aztán Sulla Roma ellen nyomult, Carbo (a ki consulságért való pályázat alkalmával 83-ban kénytelen volt meghátrálni két jelentéktelen egyéniség elől) a consulokhoz csatlakozott s javaslatára száműzték Sulla összes pártfeleit. Több Közép-Italiában vívott, eldöntetlen csata után, a melyek csak rövid időre vetettek gátat Sulla előnyomulásának, harmadik consulsága idejében kénytelen volt Carbo Africába menekülni, a hol Pompejus kezeibe került, a kit egykor pénzzavarából segített volt ki, de a ki most a Siciliában levő Lilybaeumban a bakónak szolgáltatta ki (82). Plut. Pomp. 5 skk. Cic. fam. 9, 21. Flor. 3, 21. App. b. c. 1, 67 skk. – II. Patriciusok: – A. Papirii Crassi: – 1. L. Pap. Crassus, Kr. e. 436-ban consul, a vejibeliekkel küzdött. Liv. 4, 21. – 2. M. Pap., Roma feldúlásakor a gallusok veszítették el, a mennyiben egyikök, a ki megérintette őt s ezért az öreg elefántcsont pálczájával ütést mért reá, megölte. Liv. 5, 41. – 3. L. Pap. Crassus, Kr. e. 340-ben dictator lett, 336-ban és 330-ban consulkodott s ez utóbbi évben hadjáratot vezetett a volscusok földjén levő Privernum ellen. Liv. 8, 12. 16. 19. – 4. Testvére M. Pap. Crassus, szintén dictator volt a zendülő gallusok ellen való háborúban Kr. e. 322-ben. Liv. 8, 17. – B. Papirii Cursores: – 1. L. Pap. Cursor, Kr. e. 393-ban censor, a ki midőn tiszttársa évközben meghalt, egy másikat választott maga mellé a helyett, hogy hivataláról leköszönt volna. Liv. 5, 31. – 2. L. Pap. Cursor, elébb consul volt, aztán Kr. e. 325-ben Samnium ellen dictator lett. Mivel Q. Fabius magister equitum ellenében való szigorúsága miatt katonái úgy meggyűlölték, hogy szándékosan legyőzették magukat az ellenség által egyik csatában, kényszerült jobb bánásmódra határozni magát. Liv. 8, 31 skk. Annál készségesebben követték most már katonái egy másik csatában, a melyben fényes győzelmet aratott. Liv. 8, 35 sk. A caudiumi szégyenletes esemény után 320-ban consul lett, Luceriánál megverte a samnisokat, elfoglalta ezt a várost, valamint Fregellaet s meg szabadította az ott fogolyként őrzött túszokat. Másodízben is consullá választották 319-ben s újból megverte a samnisokat. Liv. 9, 15 sk. Mikor néhány évvel utóbb (309) új harczot kezdtek a samnisok, Papiriust küldték ellenük mint dictatort s ő diadalmaskodott is Longulánál. Liv. 9, 38. 40. Szigorúsága majdnem közmondásossá vált, derékségét mindenkor elismerték. Cursor melléknevét gyorsaságáért kapta. Aur. Vict. vir. ill. 31. – 3. Fia L. Pap. Cursor, consul korában Kr. e. 293-ban teljesen tönkretette a samnisokat Aquiloniánál. Bőséges zsákmánynyal tért haza Romába s a zsákmányt az isteneknek szentelte vagy az állami kincstárba tette le. 272-ben leigázta a Pyrrhus halála következtében elernyedt samnisokat s a két nép közt folyt hosszú háborút teljesen befejezte. Pyrrhusnak Tarentumban maradt várőrségét is távozásra kényszerítette. Liv. 10, 40 skk. Frontin. strat. 3, 3. – C. Papirii Masones: – 1. C. Pap. Maso, Kr. e. 231-ben consulsága alatt legyőzte a corsicaiakat s fölöttük önhatalmúlag diadalmenetet ült az albai hegyen. Plin. 15, 38. Val. Max. 3, 6, 5. – 2. Papiria, az előbbinek leánya, L. Aemilius Paullus Macedonicus felesége, az ifjabb Scipio anyja; ez utóbbi akkor, midőn elvált volt Paullustól, fiúi szeretettel viselt gondot reá. Plut. Aem. Paul. 5. D. Más Papiriusok még: – 1. L. Pap. Mugillanus, egy interrex által megválasztva szokatlan módon jutott a consulsághoz Kr. e. 444-ben, majd 420-ban interrex lett s e tisztében elsimította a patriciusokat és a tribunusok közt kitört vllongásokat. Liv. 4, 7. 43. – 2. M. Pap. Mug., Kr. e. 418-ban mint tribunus consularis szerencsétlenül harczolt az aequusok ellen. Liv. 4, 45. – 3. L. Pap. Paetus, vidám természetű ember, a ki nem bírt hajlandósággal a politikai tevékenységre s Ciceróval nagyon barátságos lábon állt. Cic. fam. 9, 15 sk.