Antipater

’AntipatroV. – 1. Macedoniai hadvezér; született 400 körül Kr. e., 346-ban Fülöp megbízásából Athenaebe ment követnek, hogy Görögország és Macedonia között a béketárgyalásokat vezesse; ez alkalomal Demosthenes vendégbarátja volt, kinek később elkeseredett ellenfelévé lett. A chaeroneai csatában Nagy Sándorral együtt tevékenyen és sikeresen működött a sereg balszárnyán, s midőn rögtön azután (338) a béketárgyalások végett ismét Görögországba ment, az athenaeiek polgárjogot adtak neki. Fülöp különösen szerette őt bátorságáért, józanságáért és hűségéért. Athen. 10, 435. Fülöp halála után Sándor híve lett, ki szintén annyira bizott bennme, hogy midőn 334-ben persiai hadjáratára indult, őt tette Macedonia kormányzójává. Diod. Sic. 17, 17. Arr. 1, 11, 3. Curt. 3, 1. 4, 1. Just. 16, 1. E minőségében igen nagy szolgálatot tett Sándornak azáltal, hogy leverte Macedoniában a thraciaiak lázadását; s midőn e háború hírére a görögök II. Agis spartai király vezetése alatt 330-ban szintén fellázadtak, A. hirtelen Görögországban termett s Megalopolis mellett úgy megverte a görögöket, hogy Macedonia hatalma biztosítva volt egész Sándor haláláig. Diod. Sic. 17, 62. 63. Curt. 6, 1–3. Just. 12, 1. Paus. 1, 13, 6. Mindezen szolgálatai és érdemei daczára Sándor, anyja Olympias által is ösztönöztetve, megvonta tőle bizalmát s Ázsiába rendelte kormáyzónak. Arr. 7, 12. Just. 12, 12. Plut. Alex. 39. 68. Mielőtt azonban e parancsnak eleget tehetett volna, Sándor 323-ban meghalt s így ő tovább is megmaradt eddigi állásában. Just. 13, 4. Diod. Sic. 18, 3. Midőn a görögök Sándor halálával ismét megkisérlették a macedoniai iga lerázását. A. újból teljesen legyőzte őket Lamiánál (322). Most már, hogy politikai állását biztosítsa, egyik leányát Craterushoz, másikat Perdiccashoz, a birodalom ázsiai kormányzójához adta nőül. Diod. Sic. 18, 18, 23. Azonban csakhamar belátta, hogy Perdiccas egyeduralomra törekedik, épezért Antigonusszal, Craterusszal, később Ptolemaeusszal szövetkezett ellene 321-ben s átkelt a Hellespontuson. A sors kedvezett neki, mert Perdiccast saját katonái nemsokára megölték s ekkor őt választották a birodalom kormányzójává. Erre Ázsiát rábízta Antigonusra, maga pedig 320-ban visszatért Macedoniába. Strat. 17, 79. Diod. Sic. 18, 25–39. Justin. 13, 6. Uotlsó intézkedése volt, hogy fia Cassander helyett Polysperchont neveztette ki a birodalom kormányzójává, mert nem sokkal ezután 319. Kr. e. meghalt. Diod. Sic. 18,48. – 2. Cassander fia, az előbbinek unokája, Lysimachus thraciai király veje. 296-ban Kr. e. Macedonia királya lett, azonban Demetrius Poliorcetes elűzte trónjáról. A. apósához fordult segélyért, ki egyideig támogatta is, de végre 287. megölette. Just. 16, 1 s köv. – 3. Tarsusi származású stoikus philosophus, babyloni Diogenes követője a 2. sz.-ban Kr. e., Panaetius tanítója. Cic. off. 3, 12, 51. de div. 1, 3, 6. Acad. pr. 2, 47, 143. – 4. A Tyrusból, szintén stoikus bölcsész a Kr. e. első században. Plut. Cat. 4. Cic. off. 2, 24, 86. – 5. A. sidonból, l. Anthologia graeca. – 6. L. Caelius A., római történetiró a Gracchusok idejében, Crassus tanítója. Cic. de div. 1, 56. de or. 2, 12, 54. Brut. 26, 102. Történeti művét a hellum Punicumot körülbelül 110-ben Kr. e. L. Aelius Stilónak ajánlotta; Livius, Plutarchus és Dio Cassius, talán még Valerius Max. és Frontinus is gyakran használták e művet, Brutus pedig kivonatot csinált belőle. Cic. Att. 13, 8. Jellemzi az ékes, válogatott előadás, a külső forma szabatossága. Töredékei Peternél, Hist. rom. rel. I, 147 s köv. Gilbertnél Jahrb. f. Phil. 10. pótk. 365. – Irodalom. Meltzer. De L. Coelio Antipatro. Lipsiae 1867. Wölfflin. Antoichus von Syrakus und L. Coelius Antipater. Winterthur. 1872.