Peculium

(pecus kicsinyített alakja), vagyonka, még pedig szűkebb értelmében olyan vagyon, a minőt pater familias a fiának vagy rabszolgájának és patronus a cliensének szokott a saját kezelésükre adni, de a melyet bármikor visszavehetett tőlük. Épen azért nem lehetett az ilyen vagyont sem elajándékozni sem örökül hagyni. P. castrense volt az olyan vagyon, melyet a filius familias mint katona szerzett vagy megtakarított, akár zsákmányból s a zsoldból akár testamentum in procinctu (l. Örökösödési jog, II) által kapott örökségből, akár azon ajándékból, melyet a hadi szolgálatra kapott szüleitől s rokonaitól. Az ilyen vagyon hagyományos szokás szerint a fiú tulajdona volt (Juv. 16, 51 skk.), avval tehát szabadon rendelkezhetett, sőt örökül hagyását a császárság (Augustus, Nerva, Trajanus) törvényileg megengedte. A mit a családgyermek szellemi munkával szerzett, az a peculium quasi castrense. Vécsey, Római jog, 459. l.