Pelopidas

PelopidaV, Hippoclus fia, thebaei, Epaminondasszal együtt a thebaei hegemonia megalapítója és oszlopa. Előkelő, vagyonos család sarja, ki örökölt nagy vagyonát még nagyobbá tette házassága által. Plut. Pelop. 3. De semmi sem állott tőle távolabb mint a kényelmes élet és pénzszeretet. Egyszerűen és mértékletesen élt; mint ifjú idejét főként a testgyakorló téren meg vadászaton töltötte, mint férfiú szolgálatát buzgón szentelte hazájának. Szellemi képzettség tekintetében messze állott Epaminondastól, de mint egyenes és szilárd jellemű s hazáját nemesen szerető férfiú vele mindvégig benső barátságban élt. Mint a nemzeti democrata párt tagja Ismenias hive volt, miért is midőn Kr. e. 383-ban a spartai Phoebidas a thebaei oligarchákkal egyetértve a Cadmeát elfoglalta, 400-ad magával Athenaebe menekült. Midőn a thebaei oligarchák ezek közül az előttük legfélelmetesebbet, Androclidast meggyilkoltatták, P. állott az élükre, bár egyike volt a legifjabbaknak. Miután a honmaradt párthivekkel együtt mesterileg előkészítette a tervet, a 379. év decemberének egy éjjelén 12 elszánt társával előre menvén, belopózkodtak a városba s az oligarcha «tyrannusokat» meggyilkolták; Leontiadest, az oligarchák fejét, maga P. szúrta le. A küzdelemben P. is sebet kapott. Most már Epaminondas is hozzájuk csatlakozott. A másnap tartott népgyűlés P.-t és társait szabadítóinak nyilvánította s P.-t Melonnal és Charonnal együtt a boeotarchák közé választotta. Plut. Pelop. 8 skk. Xen. Hell. 5, 4. P. e hivatalt a következő 378. évben s még azután is többször viselte. A tyrannusoktól való szabadulás után első feladat volt a Cadmeát kiragadni a tekintélyes számú peloponnesusi őrség kezéből. A dolgok szemmeltartása végett az attikai határokra küldött 5000 főnyi athenaei sereg a maga szántából segítségükre menvén, el is érték czéljukat, elvonulásra birván a peloponnesusiakat. Szerencsére, mert a visszavonulók már Megarában találkoztak Cleombrotus spartai királylyal, a ki a felmentő sereget vezete Thebae felé. A király benyomult ugyan Boeotiába, de Thebae ellen mit sem tehetett már. Kérdőre vonta azonban az athenaeieket az adott segélyért, és ezekre annyira hatott a spartai sereg közelléte, hogy a segélyt vitt két strategus közül az egyiket kivégezték, a másikra, ki menekült, számüzetést mondtak ki P. azonban nagy súlyt helyezvén Athenae barátságára, azon volt, hogy szakadást idézzen elő közte és Sparta közt. E végett Sphodriast, a kit a hazament Cleombrotus egy csapat élén hátrahagyott Thespiaeben, hogy segítségére legyen a Spartához még hű boeotiaiaknak, rábírta egy bizalmas ügynöke útján, hogy támadást intézzen Piraeeus ellen. A meggondolatlan vezér kisérlete, mint előre látható volt, nem sikerült, ellenben Athenaet elszakította Spartától és Thebae hasznos szövetségesévé tette. Plut. Pel. 14. k. Xen. Hell. 5, 4. 20. P., mialatt a boeotiai városokat igyekezett a most már democrata Thebae szövetségébe vonni, nagy hadi dicsőséget szerzett magának azzal, hogy midőn 2 spartai mora (600 ember) Locrisból visszaigyekezett a boeotiai Orchomenusba, azt felényi erővel szétverte 376-ban vagy 375-ben. Plut. Pel. 16 sk. A leuctrai ütközetben (371) ő vezette a szent csapatot (l. Epaminondas). 370-ben Epaminondasszal együtt nyomultak a Peloponnesusba és hazatértük után 369-ben mindketten felelősségre vonattak, mivel vezéri tisztüket a szabályszerű időnél 4 hóval tovább viselték, de dicsőségesen fölmentették. Ettől kezdve P. Észak felé szolgálta hazáját, mely immár mint első görög hatalmasság északi irányban is ki akarta terjeszteni befolyását. A pheraei Alexander ugyanis zsarnoki uralmat gyakorolván a thessaliaiak felett, ezek II. Alexander macedoniai királyt hivták segítségül. Ez el is ment, de most maga akarta kézre keríteni az országot. Ekkor a thessaliaiak Thebaehez folyamodtak segítségért, minek folytán 369-ben P. egy hadsereg élén megjelenvén, a pheraei Alexandert Pherae területére szorította s a többi thessaliai városoknak függetlenséget szerzett. Átmenvén pedig Macedoniába, II. Alexandert és Ptolemaeus Aloritest, mely utóbbi mint az anyakirályné udvarlója azzal együtt a király ellen conspirált, egyességre bírta s ennek biztosítékául 30 előkelő ifjut mint kezest magával vitt, köztük Fülöpöt, a későbbi híres macedoni királyt. De intézkedései nem sokáig maradtak érvényben. Pheraei Alexander megint elvette a thessaliai városok függetlenségét, Ptolemaeus pedig meggyilkolta II. Alexandert. P. és Ismenias sereg nélkül jelentek meg Thessaliában, s itt értesülve a macedoniai eseményről kevés thessaliai zsoldossal mentek megfenyítni Ptolemaeust. De ez pénzzel elpártolásra birván a thessaliai zsoldosokat, P. kénytelen volt a Ptolemaeustól ajánlott egyességet elfogadni, mely szerint ez a meggyilkolt király testvérei nevében igérkezett kormányozni, továbbá Thebaevel szövetségre lépett és fiát és még 50 hivét kezesül adta (368). Visszatérve Thessaliába P. bosszút akart állani az elpártolt zsoldosok hozzátartozóin Pharsalusban, s e közben gyanútlanul találkozván a pherei Alexanderrel, ez Ismeniasszal együtt foglyává tette. Nem sokára azonban Epaminondas (l. o.) kiszabadította. 368-ban Susába küldetvén, a perzsa király nagy tisztelettel fogadta s a görög nemzetközi viszonyokat szabályozó határozatokat Pelopidas előterjesztése értelmében tette magáévá, elismervén egyúttal Thebaet vezérállamnak a görögök között. Ama határozatokat nem lehetett ugyan megvalósítani, de Sparta se hivatkozhatott többé Antalcidas békéjére és Messenia függetlensége elismertetett. Xen.Hel. 7, 1, 33 skk. Az Alexandertől sanyargatott thessaliaiak kérésére 364-ben megint elküldte őt Thebae 7000 hoplita élén, de midőn a jun. 13-kán beállott napfogyatkozás folytán a sereg nagyobb része sem folytatta tovább az útját, P. csupán 300 önként ajánlkozóval vágott neki a veszélyes vállalatnak. Alexanderrel és kétszerte nagyobb seregével Cynoscephalaenál találkozott. Csodás bátorsággal harczolt társai élén, de midőn messzebb nyomult be az ellenség sorai közé és fenhangon szólította Alexandert párbajra, ez hátra vonult, testőrei pedig a hőst leszúrták, mielőtt övéi segítségre mehettek volna. Utóbbiak megboszulták ugyan vezérüket, teljes győzelmet aratván az ellenségen, de ez alig enyhítette a thebaeiek gyászát, a melyben őszinte részt vettek a thessaliaiak is. Plut. Pelop. 31 skk. Diod. Sic. 15, 80. P. elestével Thebae befolyása is megszünt Északon. V. ö. G. Queck, Defont. Plut. in vita Pelopidae, Jena, 1876.