Pontifici libri | P | Pontus |
1. Pont. Cominius, római ifjú, a ki Kr. e. 389-ben, midőn a gallusok Romát meghódították volt, nagy veszedelmek között Vejiből a Capitoiumra mert menni s onnan kieszközölte a senatus beleegyezését Camillusnak a száműzetésből való visszahivásába. Liv. 5, 46. 2. C. Pont. Herenius, samniumbeli, azt javasolta, hogy a Caudiumnál elfogott rómaiakat öljék meg vagy pedig bocsássák szabadon valamennyit. Liv. 9, 3. 3. Fia C. Pont., Claudiumnál (l. e.) a samniták vezére s Kr. e. 292-ben, mikor egy kedvezőtlen csatája alkalmával a rómaiak foglyául esett, bakó keze által pusztult el. Liv. 9, 1 skk. 4. Pont. Telesinus, a samniták híres vezére a marsusi háborúban, utóbb a mariuspártiakkal szövetkezett s mikor segítségükre sietett (Vell. Pat. 2, 27) Kr. e. 82-ben a Roma kapu előtt Sulla ellen vívott csatában esett el. 5. Testvére Pnot. Telesinus, megölte magát Praenestében a fiatalabb Mariusszal együtt Kr. e. 82-ben. 6. L. Pont. Aquila, gazdag földbirtokos Campaniában, Cicero jól ismerte (Att. 5, 3, 1), néptribunus (45) s Caesar heves ellenfele (Suet. Caes. 73), résztvett a Caesar elleni összeesküvésben, később harczolt a mutinai háborúban s Pollentiánál Liguriában legyőzte Munatius Plancust, de aztán Mutina mellett maga is elesett. Dio Cass. 46, 38, 40. 7. Pont. Pilatus, Judaea hatodik római procuratora, Jézus Krisztus bírája (Tac. ann. 15, 44), 36-ban letették hivataláról s később (állítólag) öngyilkos lett. Euseb. hist. eccl. 2, 7.