Pontus

PontoV. – 1. Az ős tenger, Gaea fia, a kitől viszont Nereus, Thaumas és Phorcys nevű fiú és Ceto meg Eurybia nevű leányok származtak. Hes. theog. 132. 233. Mások Aether és Gaea fiának tartották. V. ö. Preller–Robert, Griech. Mythologie (4. kiad.). Gilbert G., Griechische Götterlehre (Leipzig, 1898). – 2. Kis Ázsiának leginkább Északkelet felé eső tartománya; határai Ny.-on Paphlagonia (a Halys folyó), Északon a Pontus Eixinus, Keleten Nagy és Kis Armenia, Cappadocia, s Galatia. Több hegyláncz ágazza be a tartományt, mint Délkelet felől az Antitaurus lánczai és a Soedises (Scordiscus), mig a Paryadres (Pachar) a tengerparttal párhuzamosan vonul Nyugatról Keletre. A tengerpart mellékén termékeny lapályok terülnek el, különösen az Iris, Lycus és Thermodon folyók völgyeiben. Fémekben sincs hiány; vasat leginkább a Chalybes és a Tibareni földjén találtak, a hol most az Iszpir és Gümüs Khane (a. m. ezüst ház) nevű bányák vannak. E vidéken «Tubalkain» hazájában említ az Ó Testamentum, s nem különben az assyriai feliratok is, ércztelepeket, és Homerus e vidékre helyzi Alybe várost, «az ezüst bölcsőjét» (a phoeniciaiak is kiaknázták a bányákat). A tengerparton emelkedik a Szent hegy (to ieron oroV, még ma is Jorosz), melynek lába Cordylától Nyugatra meredeken a tengerbe sülyed. Hegyfokok Nyugat felől kezdve: Heracleum (ma Khalti Burnu), Iasionum (ma Jazun), Boon (ma Vona), Zephyrium (ma Zefre), Coralla (ma Kereli). Ezek közt volt az Amisusi öböl (ma a szamszúni öböl) Kelet felé egész Iasoniumig, és a Cotyorai öböl (ma vuslui ö.) egész Coralláig. Folyói Kelet felől: az Acampsis (ma Csaruk; nyilván a Xen. an. 4, 8, 2 említette Harpasus) az Apsarus (ma Makryalosz), az Archabis (ma Arkava), a Rhizus, Hyssus, Tripolis, Melanthius, a Thermodon (ma Terme), az Iris (ma Jesil Irmak, a zöld folyó) k.-i mellékfolyójával a Lycusszal (ma Kelkit Irmak v. Kelkit Csaj v. Germeil), a Lycastus és végre a Halys (ma Kizil Irmak, a vörös folyó). – A hegyvidék lakosainak nem volt közös nevök, hanem sokféle népségből állottak: Chalybes, Tibareni (ez egyúttal a pontusi népek gyüjtőneve), továbbá Mosynoeci, Macrones, Colchi (nem azonosak a Phasis mellékén lakó colchusokkal), Sanni és az armeniai határon Saspiri. E népségek főnökei inkább névleg mint tényleg voltak a perzsa királynak alávetve. II. Artaxerxes idején Kr. e. 363-ban sikerült helytartójának Ariobarzanesnek mindinkább független országot alapítania, a mely eleinte Paphlagoniára szorítkozott, Kr. e. eleinte Paphlagoniára szorítkozott, Kr. e. 220-tól fogva azonban Pontust is magába foglalta és Nagy (VI). Mithridates alatt még tovább terjeszkedett. Fejedelmei Paphlagonia és Pontus vagy pedig csak Pontus királyainak neveztették magukat. Miután Pompejus Kr. e. 65-ben Mithridatest legyőzte, a rómaiak (64–63-ban) az ő országának nyugati felét a Halys mindkét partjáig Bithynia provinciával egyesítették, másik felét pedig különböző fejedelmeknek adományozták hűbéri kötelezettség alapján. A Halys és Iris közé eső földet a galatiai Dejotarus kapta, azért e résznek Pontus Galaticus lett a neve: az Iristől Pharnaciáig terjedő részt Antoniustól Polemon kapta, Mithridatesnek egy unokája, e résznek Polemonium fővárosától P. Polemoniacus lett a neve (lásd Polemon); a keleti részt a Hyssusig cappadociai Archelaus kapta, azért ezt P. Cappadociusnak hítták. Kr. u. 63-ban azonban Nero P.-t római provinciává tette. – A tenger partján sok görög különösen miletusi gyarmat volt u. m.: Amisus (ma Szamszún), Themiscyra (ma Terme), Oenoë (ma Ünie), Side Polemonium (l. ezt), Cotyora (ma Ordu), Zephyrium, Coralla, két Cerasus (a nyugatit később Pharnaciának hítták, ma Kerazoonda, törökül Kirezűn), Tripolis (ma Tarabolusz), Trapezus (ma Tarabuzun): Gazelum, Phazemum, a hegylejtőn bevehetetlen fellegvár tövében épült, Amasia (ma is Amazia), melyet Mithridates birodalmának fővárosává tett, Zela (ma Zile), Gaziura, Comana Pontica (ma Gümenek), a melyben valamint az ugyanezen nevü cappadociai városban Ma istennőnek híres temploma volt (Strab. 12, 557 sk.), Cabira (l. ezt) v. Neocaesarea (ma Níkszár). Strab. 12, 540 sk. Mela 1, 19. Plin. 6, 3, 4. V. ö. Kiepert, Lehrb. der alten Geogr. 92. fej.