Porticus

(görögül stoa, l. ezt), oszlopcsarnok mint önálló épület, vagy oszlopos előtér, vagy folyosó mint más épület része. Különösen a városi terek körül építettek p.-okat (a forum Pompejiben, a macellum Aquincumban). A p. külső oldalán fallal végződött; e falakat sokszor festményekkel, az oszlopok közeit szobrokkal díszítették. E p.-okba húzódtak az emberek eső vagy napfény elől vagy tudományos megbeszélsére (a stoikusok). Romában ily p.-ok alatt be lehetett járni a város nagy részét, egész a Pons Mulviusig. Athenaeben is sok p. volt, különösen nevezetes a Stoa poicilh és a Stoa basileioV.