Stoa

– 1. Stoa, oszlopcsarnok; oszlopcsarnokkal találkozunk a görög templom belső és külső részében, a lakóháznál, a gymnasiumoknál; stoák szegélyezték a görög városok piaczait is (l. Épitészek, 671. l.). Önálló, a város tereit és utczáit díszítő épületekként is fordulnak elő a stoák, oly rendeltetéssel, hogy napsugarak és eső ellen védő sétáló és találkozó helyei legyenek a közönségnek. A s. legegyszerűbb formájánál a csarnok tetejét az egyik hosszoldalon fal, a másikon oszlopsor tartja. Ilyeneknél a falnak belső, az oszlopsor felé eső nagy és meg nem szakított fölülete alkalmas helyül kínálkozott nagyobb falfestmények elhelyezésére. Az athenaei piacznak Stoa poikilh-jét az oenoéi csatának, az athenaeiek és az Amazonok harczának Micontól, az Iliupersisnek Polygnotustól és a marathoni csatának Panaenustól és Micontól festett freskói díszítették. Paus. 1, 15, 1. Máskor szobrokkal díszítették a stoákat. Ha a fal mindkét oldalán alkalmaztak oszlopsort, kettős csarnok (stoa diplh) keletkezett, a milyenre Pausanias (6, 24, 4) említ példát az Elis piaczán levő dór stilusi Korucaikh stoa-ban; az ő szavaiból kitűnik, hogy az ilyen kettős stoában a középső fal helyét (legalább az ő idejében) rendszerint oszlopsor foglalta el. A 749. ábrán látható, ma már teljesen elpusztult throciusi stoa 14–14 oszloppal birt hosszú oldalain, mig az épületet két hajóra osztó középső oszlopsor tíz oszlopból állott. A tanácskozó helyül szolgáló stoákat valószínűleg fal vette körül, hogy az utcza zaját föltartóztassa; ilyennek kell képzelnünk az elisi piacz déli részét elfoglaló, két dór oszlopsortól három részre osztott stoát, a melyben a ellanodikai tartózkodtak. Paus. 6, 24, 2. Lehetséges, hogy az athenaei, eddigelé föl nem fedett stoa basileioV-nak, a melyben az archon basileuV szolgáltatott igazságot (Paus. 1, 3, 1), hasonló volt a berendezése. Piraeusban öt oszlopcsarnokkal bíró Stoa makra volt. Paus. 1,1, 3. Egyike a legszebb ilynemű épületeknek lehetett a spartai, szobrokkal díszített stoa Persikh, melyet a perzsa háborúk zsákmányából emeltek. Paus. 3, 11, 3. Sokszor emeletesek a stoák, így például az athenaei Attalus stoa (l. Attica 285); Athenaeben ezenkívül még több stoa is volt, pl. az Asclepieumban (Attica 283. l.), Dionysus színháza és az Odeum közt az Eumenes-féle (l. Attica 283 l.). Olympiának oszlopcsarnokairól az Olympia czikk 263. és 264. lapján (l. 595. á EH és SH) szólunk; a pergamumi Athena Polias szentélyt emeletes stoa vette körül, ugyanott a színház terraszán volt egy nagy oszlopcsarnok (l. Pergamum). Egyike a legszebb oszlopcsarnokoknak, melyeket ismerünk, az epidaurusi, mely az incubatio czéljaira szolgált (v. ö. E. Ph. Közl. 1902, 692. l.), és a szent kerületnek a templom után legnevezetesebb épülete. Hossza (37 m.-es) fele földszintes, három oldalt fal zárja, míg déli oldalát 16 ion, magasságuk egy harmadáig korláttal összekötött oszlop alkotja, belsejét hét ion oszlop két hosszú hajóra osztja. A nyugati rész emeletes, mert a talaj ott jóval mélyebben fekszik, úgy hogy keleti oldalán lépcsők vezetnek le földszinti részére; emelete a csarnok keleti felével egy vonalba esik. A földszint Délre nyílik 13 pillérrel, melyeken dór gerendázat nyugszik, belül hat dór pillér tartja a mennyezetet; a földszinti erész pilléreinek megfelelően az emeleten kívül 13 ion, korláttal összekötött oszlop alkotta a homlokzatot, míg a csarnok belsejét hat ion oszlop osztotta két hajóra. A csarnok belsejében kőpadok voltak fölállítva. A görög stoákból fejlődött a római basilica (l. o.). – 2. L. Stoikusok.