Praefectus

általában minden olyan férfiú, a kit a kormányzó hatalom valamely birodalomrész igazgatásának (pl. p. Aegypti) vagy köztevékenységnek (pl. annonae, rei frumentariae) élére állított. A praefecti jure dicundo a köztársaság idejében a törvénykezéssel voltak megbízva némely italiai városban (l. Praefectura); ezt a nevet viselik még a császárkorban is egyes városok helyettes főtisztviselői, a kik egyúttal élén állnak az igazságszolgáltatásnak is (l. Municipium). A hadseregben az egy-egy legióhoz tartozó szövetséges állomány élén a legiók tribunnusaival egyenlőrangú három praefectus sociorum volt, a kiket a consul rómaiakból nevezett ki; ő alattuk állottak az egyes cohorsoknak saját polgártársaik közül való vezetői praetores v. praefecti néven. A római lovasság praefectusára nézve l. Dux. P. evocatorum az evocati parancsnoka (Cic. fam. 3, 6); a hajóskapitány p. navis (Liv. 36, 44), az evezőslegénység parancsnoka p. remigum (Tac. ann. 13, 30); admirál, vagyis, egy egész hajóhad parancsnoka p. classis. Az első ízben Augustustól kinevezett p. custrorum ügyelt föl a táborütés munkálataira, a betegekre, szekerekre; közreműködött a fegyelem föntartásában (Tac. ann. 1, 32) s helyetesítette ideiglenesen a legio parancsnokát (legatus legionis) mint p. legionis. Tac. ann. 14, 37. hist. 1, 82. Veg. 1, 13. A p. fabrum vezette az ostrommunkálatokat (aláaknázást) s a lövőgépek (tormenta) kezelését (Tac. ann. 2, 51. 15, 9) és rendet tartott a különféle mellékes szolgálatokra való tábori népség között (calones, lixae: podgyászszolgák, szakácsok, markotányosok). Mind a castrorum mind a fabrum p. egyenlő volt rangban egy tribunus legionisszal; de magasabbrangú volt ennél a p. vigilium, vagyis a városban rendőri és tűzvédelmi szolgálatokra hivatott cohortes vigilum főparancsnoka. A praef. praetorio eleinte az Augustus fölállította cohors praetoria, vagyis császári testőrség parancsnokai, előbb (Kr. e. 2) 2, Tiberius alatt 1 (Sejanus), azután ismét 2, Commodustól fogva 3. Nagy befolyásuknál fogva hatalmukat nem egyszer a császár letételére, sőt a trón elfoglalására használták föl. Constantinus e néven katonai színezet nélkül négy polgári kormányzót nevezett ki a birodalom négy praefecturájába, kettőt Byzantium székhelylyel a két keleti (Oriens, Illyricum), kettőt Roma székhelylyel a két nyugati praefectura (Italia, Gallia) számára. Bűnfenyítő ügyekben utóbb az ő itéletük ellen nem volt fölebbezés; legfölebb a császárhoz lehetett folyamodni kegyelemért. A p. urbi (v. custos urbis) hivatala még a királyság idejéből származik. A király rendelt ilyet távolléte idejére maga helyett az államkormányzat vezetésére. A köztársaság idejében is föl-föllépett ez a tisztség a távollevő consulok helyettesítése végett. Betöltése a consulok joga volt. Fontosabb ügyek elintézésével azonban rendesen várni szoktak a consul visszatértéig; így a törvénykezésben is szünet (justitium) állt be. A praetura behozatala után, midőn a távollevő consult praetor helyettesíthette, csak a feriae Latinae idejére töltötték be e hivatalt, minthogy arra többnyire a városi praetorok is eltávoztak Romából. Dion. 8, 87. Liv. 25, 12 V. ö. Dio 41, 14. 49, 16. Még a császárkorban is majdnem évről évre (Dio 54, 6) neveznek ki a feriae Latinae tartalmára praefectus urbit (Tac. ann. 4, 36. 6, 11), de p. u. feriarum Latinarum névvel szokták megkülönböztetni a p. urbitól, a kit a császárok ideiglenes távollétük idejére szoktak kinevezni helyettesüknek. Maecenas tanácsára már Augustus megkisérli állandósítani a p. urbi (v. urbis) hivatalát, de a kinevezett Messala Corvinus rövid idő mulva leköszönt állásáról. Dio 52, 21. Tac. ann. 6, 11. Tiberius tette állandóvá először e hivatalt, midőn az ő évekig (Kr. u. 26–37) tartó távolléte idejére előbb L. Pisót, ennek halála után Kr. u. 32-ben Aelius Lamiát, majd ennek is a halála után (Kr. u. 33) Lentulus Cossust nevezte ki rá. Tac. ann. 4, 57. 6, 11. 27. Sen. ep. 83, 13. Ezentúl fönnállott e hivatal a következő császárok alatt akkor is, ha a császár Romában volt. Dio noka rendőri felügyeletet gyakorolt a közjátékokon, piaczon és utczákon a rendre, árúczikkekre és mértékekre. Mint ilyen biráskodást is gyakorolt a közbiztonság ellen való kihágásokban, sőt polgári perekben a város területére s azon kívül 100 mérföldnyire terjedt ki a hatalma. Bűnügyekben is föllépett olykor büntető joggal, nevezetesen rabszolgák s csőcselék ellenében. Később Constantinus idejében ő reá van bízva a polgári törvénykezés; ő a senatus feje s egyúttal a városi kormányzatnak is.