Priamus

PriamoV. – 1. Laomedonnak és Strymónak fia, Troja királya, a kit tulajdonképen Podarcesnek hívtak, s a ki a P. nevet (a priamai igéről) akkor kapta, a mikor testvére Hesione kiváltotta Heraclesnek kezeiből (l. Heracles, 3). Eltekintve az amazon háborúban való részvételétől (Hom. Il. 3, 184), igazi szereplése a trójai háború idejére esik, a mikor azonban már oly koros, hogy a küzdelemben részt nem vehet. Hom. Il. 24, 487. Egyszer azonban mégis megjelenik a csatatéren, akkor, mikor fegyverszünetről van szó a trójai és görög csapatok között arra az időre, míg Paris és Menelaus egymással megmérkőznek. Hom. Il. 3, 250 skk. Hector eleste után Hermes elvezeti őt Achilleus sátorába, hogy hős fiának hült tetemeit elkérhesse. Hom. Il. 24, 171 skk. Haláláról Homerus nem szólt semmit, de a rája következő költők részletesen beszélnek helyette. Midőn a görögök már a városba hatoltak,az aggastyán eleinte fegyvert ragad, hogy drágán adja elhunyó életét, de felesége Hecabe rábirja, hogyvele és leányaikkal egyetemben esdelőképen telepedjék le Zeus ‘´ErceioV oltáránál. Akkor azonban megpillantja, a mint fiát Politest (l. ezt) szemeláttára ledöfi Neoptolemus; haragjában és kétségbeesésében az öreg reszkető karjával nyilat küld Neptolemusra, a ki viszont P.-t ledöfi. Verg. A. 2, 506 skk. Eur. Troad. 17. P. felesége Hecaba (Hecuba) volt, kinek apja az egyik hagyomány szerint phrygiai Dymas volt (Hom. Il. 16, 718. 20, 234), egy másik szerint Cisseus, egy harmadik szerint Sangarius. De Hecabe nem volt P.-nak első felesége, a mennyiben a trójai király előzetesen Merops leányával Arisbéval élt házassági frigyben, a kitől Aesacus nevű fia született, de a kit Hyrtacusnak engedett által, maga pedig Hecabéval ült uj nászt. Hecabe álmodta azt, hogy ölében égő fáklyát ringatott, a mit Parisra magyaráztak, a ki tüzes zsarátnokot gyüjtött saját házára. Verg. A. 7, 319 skk. 10, 704 skk. Troja bukása után Hecabe Odysseust követte mint rabnő. Midőn Hecabe a thraciai tengerparton Polymestort szemevilágától megfosztotta volt (l. Polydorus, 2), az istenek alakját hirtelen nőstény kutyára változtatták és ilyen állapotban a tengerbe ugrott; sírját (cunoV shma) úgy mutogatták, mint hajósok emlékezetes helyét. Eurip. Hec. 1228 skk. Ov. met. 113, 423 skk. P.-nak nem kevesebb mint 50 fia volt, a kik közül 19 származott hecabétől. Hom. Il. 24, 495. V. ö. Apollod. 3, 12, 5. A hagyomány szerint ugyanannyi leánya is volt P.-nak, a kik azonban jóval kevésbbé szerepelnek a mythusban mint a fiuk. Hecabétől született fiai közül a legidősebb és legkiválóbb Hector, akinek kocsivezetője, de egyuttal mostohatestvére Cebriones. Hom. Il. 8, 318. 11, 521. 16, 738. Második fia Paris; az utána következő gyermekek közül jelesebbek: Creusa, Aeneas felesége; Laodice, Helicaon neje (Hom. Il. 3, 123); Polyxena (l. Achilles); Cassandra (l. ezt); Deiphobus (l. ezt) végül Helenus és Troilus. Amaz madárjós és távolbalátó (Hom. Il. 6, 76. 7, 44), a kit a görögök elfogtak, vagy önkéntesen pártolt által hozzájuk. Ő jövendölte meg nekik, hogy Troját csakis Neoptolemus és Philoctetes segítségével lehet elfoglalni; a város bukása után Neoptolemusszal Epirusba ment, amannak halálát követőleg megkapta az országnak egy részét és Andromachénak kezét. Soph. Phil. 605. 1338. Ov. met. 13, 99. 723. 15, 438. Verg. a. 3, 294 skk. Troilus (Hom. Il. 24, 257), az ifjabb Priamus-fiak egyike, Achilles kezétől esett el, de halálának körülményeit a hagyomány különféleképen adja elő. Hol úgy olvassuk, hogy nyilt mérkőzésben vérzett el, hol úgy, hogy Achilles elfogta és másokkal megfojtatta, hol viszont úgy, hogy a dühös Achilles elül a thymbrai Apollo szentélyébe menekült, a hol aztán Achilles ledöfte, még pedig azon a helyen, a hol később maga is elesett. Verg. Aen. 1, 174. Hor. od. 2, 9, 16. Cic. Tusc. 1, 39. A képzőművészet leginkább P. életének azzal a mozzanatával foglalkozott, midőn Achillestől visszakéri fia holttestét. Ilyen pl. egy szép mozaik Várhelyről (Sarmizegethusa, Mill. Tört. 1. köt. CCX. laphoz). – 2. L. Polites, 1.