Procopius

ProcopioV, a palaestinai Caesareából, rhetor, sophista és történetíró, Constantinopolisban élt a K. u. 6. században. 526-ban mint Belisarius titkára és tanácsosa elkisérte Justinianus e jeles hadvezérét a Cappadociában, Africában és a keleti gótok ellen vívott háborúkba. 562-ben Sergius összeesküvése alkalmából elvesztette díszes állását (praefectus urbi). Meghalt hirtelen halállal 70 éves korában. Művei: 1) twn caJ’ auton istoriwn, ebben leírja a perzsák, vandálok és keleti gótok ellen viselt háborúkat; 2) peri ctiomatwn, panegyrikus munka Justinianus építkezéseiről a nagy birodalom összes részeiben; 3) anecdota (historia arcana), mely a szerző halála után jelent meg. E munkában P. hevesen megtámadja Belisariust és feleségét, Justinianust és gonosz feleségét Theodorát, nemkülönben az egész udvari életet, melynek romlottsága okozta szerinte a vízáradásokat, dögvészt és a földrengéseket. Összes munkáit kiadta Dindorf (1833–1838). V. ö. Teuffel, Stud. u. Charakter. (1871). Dahn, Procop v. Caesarea (1865). Reinckens (1858).