Appelatio

valamely magistratus segítségül hívása, hogy közbelépésével valamely fenyegető sérelem elkövetését akadályozza meg (intercedere). Különbözik tehát a provocatiótól, mely a néphez mint legfőbb birósághoz való fölebbezést jelent. A köztársaság idején a néptribunus segítségét nem csak néptribunus, hanem bármely más rendes magistratus ellenében lehetett kérni (l. Tribuni plebis), más magistratusét azonban csak egyenlő vagy alsóbb magistratus ellenében. Cic. legg. 3,4. A császárság alatt, mivel a császár mind a majestas populit, mind az összes köztársasági tisztviselők hatalmi körét egyesítette a maga személyében, az a. egyjelentésűvé vált a provocatióval. Lassankint rendes fölebbviteli folyamat fejlődött ki, melyben legvégűl a császár állt, a ki az egyes biróságok itéleteit megsemmisíthette vagy módosíthatta. L. Provocatio, 2; az attikai jogra nézve ’EjesiV.