Ptolemaeus, Ptolomaeus

PtolemaioV, a. m. harczos, a macedonoknál és a görögöknél későbbi időkben gyakori név, kivált az aegyptusi királyi család (Ptolemaioi) neve. – A. Történeti szempontból nevezetesek. – I. Macedoniában: – 1. Pt. Alorites, o ’AlwrithV, II. Amyntas veje, kinek halála után II. Alexanderrel vetélkedett a macedoni trónért, s 368-ban megöletve Alexandert 365-ig uralkodott, mikor is III. Perdiccas őt ölette meg. Plut. Pel. 26. Diod. Sic. 15, 71 skk. Just. 7, 4 sk. – 2. Philipus fia, résztvett a granicusi csatában, s aztán Cariát meghódította. Arr. an. 1, 14, 6. – 3. Seleucus fia, elesett az issusi csatában. Arr. an. 1, 24, 1–2. – 4. antigonus unokaöcscse, eleinte sikeresen támogatta Ázsiában is Görögországban is annak terveit, később azonban Cassanderral, majd Ptolemaeus aegyptusi királylyal szövetkezett; az utóbbi aztán megmérgeztette 309-ben Kr. e. – 5. Lázadó V. Philippus idején Aratus megbuktatására; a terv kudarczával életét vesztette. – II. Thraciában: Lysimachus fia, p. Ceraunusszal küzdött Thracia és Macedonia uralmáért. Just. 24, 2. – III. Epirusban: Pyrrhus fia; atyjának hadjárata alatt kormányzó; 274-ben hajóscsapatával megvívta Corcyrát, aztán legyőzte Antigonus Gonatast; atyjának peloponnesusi hadjáratában halt meg 272-ben. Just. 18, 1. 25, 3. Plut. Pyrrh. 28. – IV. Aegyptusban: – 1. I. P., Lagus fia, o Swthr melléknévvel, alacsony származású macedon, ki mint Nagy Sándor hadvezére tett szert hírnévre. 367 körül született. Mint Sándor párthíve menekült Philipus király elől, Sándor azonban trónralépésekor testőrévé tette. Arr. an. 3, 6, 6. Résztvett az issusi csatában, Bessus üldözésében, meghódította Sogdianát, szerencsésen harczolt Indiában Porus ellen, és később a cossaeusok ellen. Államférfiúi bölcsessége, hadvezéri ügyessége és szelidsége miatt már Sándor életében is nagyon kedvelték. A király halála után eleinte Sándornak perzsa nőktől született gyermekei ellen foglalt állást, később azonban engedett, s kárpótlásul a birodalom helytartóságokra osztását sürgette. Neki a könnyen védelmezhető, gazdag Aegyptus jutott, melynek lakosságát okos kormányával csakhamar megnyerte. Cyrene meghódításával hatalma megszilárdulván, Antipaterrel lépett szövetségre, hatalmába kerítette és Aegyptusba vitte Sándornak hazafelé indított holttestét, s 321-ben diadalmasan visszaverte Perdiccas támadását. A triparadisusi osztozkodás alkalmával megerősítették Aegyptus birtokában. Ettől kezdve a szomszédos Syrirára fordította figyelmét megszállotta azt is, Aegyptusban pedig sok görög és zsidó kivándorlót telepített le. Sógorát Cassandert hajóhaddal támogatta, s Antigonusszal, Seleucusszal és másokkal szövetkezett Euomenes ellen (ki aztán 316-ban több évi harcz után meghalt). 315-ben Antigonusszal keveredett harczba, melyben Cyprust megnyerte, de Syriát és Phoeniciát elveszítette. Több lázadás elfojtása után 312-ben Gazánál nagy diadalt aratott Antigonus fián Demetriuson, ismét meghódította Phoeniciát, de a közelgő Antigonus elől vissza kellett hátrálnia Aegyptusba. Rövid békeidő után 309-ben újra kitört a háború, melyben Demetrius Elő-Ázsiában megverte ugyan az aegyptusiakat, de P. meg a görög szigeteken foglalt állást és meghódította Ázsia partvidékeit. 306-ban elvesztvén a cyprusi csatát, vissza kellett vonulnia, de mikor Antigonus e diadala után felvette a királyi czímet, ő is követte példáját. Antigonus 305-iki támadásának visszaverése után felmentette a Demetriustól ostromolt Rhodust, s ettől kezdve viselte a Swthr (= megmentő, megváltó) melléknevet. Paus. 1, 8, 6. Dod. Sic. 20, 100. Mikor Demetrius és Antigonus Cassander ellen fordúltak, P. szövetségre lépett Cassanderrel és Seleucusszal, s Antigonus elesett és Ipsus melletti csatában 301-ben. A csata után P. Seleucusszal is meghasonlott, de aztán ismét kibékültek, sőt hozzájuk csatlakozott Demetrius is, kinek P. egyik lányát adta nőül. Ez azonban nagyratörő vágyaitól sarkalva csakhamar meghasonlott apósával, úgy hogy P. Demetrius ellen Seleucusszal és Lysimachsuszal szövetkezve háborút viselt, melynek folyamán 286-ban Demetrius Seleucus fogságába került. P. nemcsak háborúban volt nagy hanem békében is. Kormánya hatalmas hajóhada és derék zsoldos hadseregre támaszkodott. Székhelye rendesen a Nagy Sándor alapította Alexandriában volt, melyet pompás építkezésekkel ékesített. Rendkívül ügyes volt a görög természetnek az aegyptusi komolysággal való párosításában. Az aegyptusiak szokásait, kivált vallását nem bántotta, de viszont a görög nyelvet és művelődést göröt városok alapításával s görög gyarmatosok sűrű letelepítésével elterjesztette országában. Ő maga is foglalkozott irodalommal, Nagy Sándor tetteit írta meg történeti munkájában, mely Arrianusnak főforrása volt. Plut. Alex. 46. Egy töredékét felfedezte Synesiusnál a «kopaszság dicséretében» a 16. fejezetben Rhode (Rhein. Mus. 38, 301). Ő alapította uralkodása utolsó éveiben a híres alexandriai múzeumot és könyvtárt, s korának első költői és tudósai, pl. cosi Philetas, Zenodotus, Hecataeus, Euclides Alexandriában éltek. A hetvenes bibliafordítás (Septuaginta) is valószinűleg az ő korában kezdődött. 283-ban halt meg 84 éves korában. – 2. Előbbinek utóda negyedik feleségétől Berenicétől született fia, II. P. Philadelphius (FiladeljoV) volt. Atyjának egyik hadjárata alatt született 309-ben Cos szigetén. Tanítói Strato, Zenodotus és Philetus voltak, s atyja is nagy gonddal vezette be az állami ügyek intézésébe. Sokoldalúlag művelt fejedelem volt, kinek trónraléptét alattvalói bizalommal fogadták, de nem volt ment az érzékiség és kicsapongás vétkétől, melyek aztán utódait még jobban megrontották. Második feleségéül (állítólag a régi perzsa királyok kiváltságára támaszkodva) saját nőtetvérét, Arsinoét választotta (innen mellékneve). Férfitestvérei iránt azonban nem volt igazságos; egyikükkel, a cyrenei Magasszal 270 körül háborút is viselt, mely azonban eldöntetlen maradt, úgy hogy Magas megmaradt Cyrene birtokában. Aztán, hogy Phoeniciát, Coelesyriát és Palaestinát magának biztosítsa, Syriára támadt s 258–248 közt elfoglalván hajóhadával az ázsiai partokat, számos várost alapított. Görögországban és Macedoniában is iparkodott hatalomra szert tenni, s a Cyclasokat el is foglalta, de aztán Antigonus macedoni királylyal szemben Cos szigetnél csatát vesztet 268-ban, úgy hogy görögországi tervei nem sikerültek. Romával is ő lépett először érintkezésbe, sőt Aethiopiára is gondolt, s kereskedelmi összeköttetést hozott létre alattvalói s e gazdag ország között, hová egy ízben személyesen is ellátogatott. Theocr. 15, Diod. Sic. 1, 37. 3, 38. 42. Plin. 6, 17. 29. Ápolta a költészetet és a tudományokat, támogatta a múzeumot, szaporította a híres könyvtárt, melynek élén egymás után Zenodotus, Callimachus, Eratosthenes, Apollonius, byzantiumi Aristophanes és Aristarchus állottak, pompás épületekkel diszítette Alexandriát, s országának sok új kereskedelmi összeköttetést szerzett. Utolsó éveit megkeserítette feleségének Arsinoénak halála, majd kedvelt leányáé Berenicéé, kit II. Antiochushoz adott volna nőül, továbbá testi bajai, melyeket kicsapongó életének köszönhetett. 247–6-ban halt meg. – 3. III. P., az ú. n. Euergetes, o EuergethV (Pol. 5, 58), az előbbinek utóda, uralkodását Syria ellen való hadjárattal kezdte, melynek folyamán egészen az Indusig jutott, s melyből 243-ban nagy zsákmánynyal tért haza. Diod. Sic. 1, 46–55. Just. 27, 1. Melléknevét is ekkor kapta a perzsáktól elrabolt istenszobrok visszahozataláért. A 239-iki békében Syria némely részeit és a kisázsiai és thraciai-macedoniai partszegélyt kapta. 243-ban Aratus útján az achajai szövetség fővezérévé lett, s a Macedoniával és Antigonus Dosonnal kitört háborúban elvesztettea Cariában lévő aegyptusi birtokokat. Később Cleomenes spartai királyt támogatta Macedonia ellen, de 221-ben cserben hagyta, s kibékült Antigonusszal. Később annyira megkedvelte az Aegyptusba menekült Cleomenest, hogy ismét segítséget szándékozott neki adni európai vállalatára, de ebben a halál még azon évben (221) megakadályozta. Euergetes az utolsó jóemlékű P. családbeli király. A kereskedelmet és közlekedést fejlesztette, s az ország jövedelmeit szaporította, kivált Aethiopiában szervezett telepei útján. Hatalmas hajóhadat és hadsereget tartott, s a tudományért és művészetért is soakt áldozott, kivált földrajzi és természettudományi vállalatokat gyámolított. Udvarában éltek Eratosthenes, Apollonius, Phylarchus történetíró és más tudósok és művészek. A könyvtár számára sok becses kéziratot szerzett. Az aegyptusi vallást kimélte, de a zsidókat is nagyon szerette, s hellen polgári joggal tüntette ki őket. Az állami jövedelmeket is egy Josephus nevű zsidónak adta bérbe, az államnak hasznára, de tulságosan elnyomott alattvalóinak nagy bánatára. – 4. Előbbinek fia IV. P. Philopator, másik melléknevén Tryphon (o Trojwn, a kéjelgő), kezdi meg a rosszabb emlékű P.-ok sorát. Mindjárt uralkodásának kezdetéhez Cleomenes király halála fűződik, ki fogságából menekülve megölte magát a P. ellen való felkelésben 220-ban. Nem volt műveletlen, sőt Adonis czímű tragoediát is írt, Homerust szerette és több templomot épített, de szellemi renyhesége iszákosságra és mindenféle kicsapongásra vitte, a kormányt pedig gonosz tanácsosainak, kivált Agathoclesnek és Sosibiusnak engedte át. Syriai Antiochus 219-ben majdnem elhódította tőle Coelesyriát, míg aztán 217-ben görög és más nemzetiségű zsoldossereggel sikerült P-nak megverni ellenfelét a raphiai csatában. Ettől kezdve megmaradt a Syriával határos részek birtokában, de otthon csak nagy nehezen fojthatta el az elkeseredett aegyptusiak felkelését. A zsidókkal szemben, kiket elődei annyira kegyeltek, igen türelmetlen volt, úgy hogy Antiochust 208-ban elragadta Aegyptusból Judaeát. Romával barátságos viszonyban volt, de a Macedoniával való szövetség útján ellene dolgozott Roma terjeszkedésének. 204-ben halt meg. – 5. Előbbinek utóda V: P., melléknevén Epiphanes (o ’EpijanhV), halálakor csak 4 éves volt. Sosibius (l. f.) bukása után acarnaniai Aristomenes kezébe került a hatalom, míg ezt a király meg nem mérgeztette. Aztán Polycrates vezette a kormányt, egyetértve a derék Aristonicusszal. P. gyönge, akarattalan jellem volt. Alatta vesztette el 199-ben Aegyptus Phoeniciát és Syriát, s nagyobb veszteségek is érték volna, ha a rómaiak, kiknek már atyja pártfogásukba ajánlotta, meg nem védik. A bennszülöttek hosszantartó felkelését 196-ban elnyomták. Az ifjú király nagy Antiochus leányával Cleopatrával házasították össze. Királysága alatt tanácsosai az aegyptusi papságot ajándékok és engedmények által megnyerték az aetoliai szövetség és Antiochus ellen a rómaiakkal szövetséget terveztek, több felkelést kegyetlenül elfojtottak, s Syria ellen háborúra készültek, mikor P. 181-ben meghalt. – 6. Előbbinek fia és utóda a hat éves VI. P, melléknevén Philometor (o Filmhtwr) volt, ki helyett anyja az Aegyptusban teljesen meghonosodott Cleopatra (l. f.) vitte a kormányt. Alatta Coelesyria, Phoenicia és Judaea ismét Syria hatalmába került. Cleopatra halála után eunuchusok ragadták magukhoz a kormányt, kik vissza akarták szerezni az elvesztett országokat. Ekkor IV. Antiochsu betört Aegyptusba, de az aegyptusiak 171–170-ben elűzték, s P. öcscsét P. Euergetest, másik melléknevén Physcont (o Fuscwn = a potrohos) tették meg a király kormányzótársáúl. Antiochsu egy második betörésétől 16-ban csak a római kvöetenk Popilius Laenasnak közbelépése mentette meg az országot (Liv. 45, 10 skk.), melyet a két testvér közti torzsalkodások is gyengítettek. A derekabb de gyöngébb Philometor végtére Romába volt kénytelen menekülni az erősebb de kegyetlen Physcon elől. Mikor a senatus újra beiktatta királyságába (164. Kr. e.) megbocsátott öcscsének, s újra egyedül uralkodott. 146-ban halt meg a Syria ellen való háborúban. A korában élt alexandriai írók közül Moschsu költő és Aristarchus grammatikus említendők. – 7. Előbbinek utóda VII. P., II. Euergetes, melléknevén Physco (l. f.), uralkodását azzal kezdte, hogy megyilkoltatta bátyjának fiát, és nagy öldöklést rendezett az előtte gyűlöletes fővárosban. Az elkeseredett alexandriak dühe elől azonban csakhamar Cyprusba kellett menekülnie; de visszatért és bosszút állott ellenfelein. Tudományokkal ő is szívesen foglalkozott, kivált Homerus szövegének javítása s a föld- és néprajz iránt érdeklődött. 117-ben halt meg. – 8. VIII. P., II. Soter, másik melléknevén Lathurus (LaJouroV v. LaJuroV) még atyja életében Cyprus szigetére volt kénytelen vonulni, s helyette atyja halálakor anyja Cleopatra vette át a kormányt, ki kormányzótársúl ifjabb fiát – 9. IX. P., I. Alexandert vette maga mellé. De a nép kivánságára mégis kénytelen volt visszahívni Sotert, ki aztán 10 esztendőn át vele egyetértve uralkodott. Ekkor azonban ismét Cyprusba kellett menekülnie, s a királyné újra ifjabb fiát vette maga mellé. Soter Cyprusból is elűzetvén, eleinte a syriai-palaestinai zavarok közt (103. Kr. e.) hiában iparkodott visszatérését kivívni; később azonban 89-ben, mikor Alexander vesztét okozta anyjának (kivel meghasonlott) és futni kényszerült Aegyptusból, végre ismét visszahívták az idősb testvért, s ez leküzdve a thebaei felkelést el is foglalta a trónt. 85-ben megtagadta a rómaiaknak azt a kivánságát, hogy az aegyptusi hajóhadat átszolgáltassa a Mithridates elleni háborúra. 81-ben halt meg. Utóda lánya Berenice volt, kit Sulla kivánságára mostohaviával – 10. x. P., II. Alexanderrel házasítottak össze. Alexander nemsokára megölette nejét, ő maga pedig a nép felkelésének esett áldozatúl. Vele kihalt az igazi P.-ok háza. Utódaik a korcs P.-ok ágából: – 11. XI. P., o NoJoV (= fattyú) melléknévvel, másik nevén AJlhthV, (= a fuvolás), a hirhedt Cleopatra atyja, hosszú uralkodása alatt teljesen a római politika befolyása alatt állott, mely már ebben az időben nem kevésbbé szipolyozta Aegyptust mint maga az általánosan gyűlölt király. Egyik öcscse volt az a P., kitől a rómaiak 58-ban elvették Cyprust, s ki ezen való szégyenében megölte magát. Az elkeseredett nép felkelése elől Auletes elmenekülvén, a nép leányát Berenicét kiáltotta ki királynőűl, kit azonban a római Gabiniustól trónjára visszahelyezett Auletes 55-ben kegyetlenűl kivégeztetett. Ő maga 51-ben halt meg. Utóda ifjabb leánya a hirhedt Cleopatra volt és fiai: – 2. XII. P. és – 13. III. P. – 14. P. Ceraunus (o KeraunoV = a mennykő, mely melléknevét dia thn scaiothta cai aponian kapta, Memn. fr. 8, vagy mert tolmhsai proceiroV volt. Paus. 1, 16, 2) I. Ptolemaeus Soternek eltaszított első feleségétől Eurydicétől való fia, ki atyjával meghasonolva Lysimachushoz menekült Thraciába. Itt meggyilkoltatta a Macedonia ellen vonuló Seleucust (280. Kr. e.), seregét a maga részére nyerte s annak élén Lysimachus birodalmának egész európai része fölött megszerezte az uralmat. Azonban nemsokára meg is halt, a celta betörés alkalmával esett el 279-ben. Just. 17, 2. 24, 1 skk. – 15. P. Philadelphus, Cleopatra és Antonius fia, kinek Antonius Syriát és Elő Ázsiát adta, s kinek Antonius bukása tán Octavianus megbocsátott. – V. Más, történeti nevezetességű P.-ok még: – 1.l P. Mennaeus (o MennaioV), syriai ember, Massyas nevű phoeniciai vidék ura, ki Pompejustól bűnbocsánatot vásárolt magának rablásaiért. – 2. Mauretania királya, II. Jubának és Cleopatrának (Cleopatra és Antonius leányának) fia, kit a rómaiak a Tacfarinas féle numidia felkelés alkalmával szövetségükbe lépésre kényszerítettek. Caligula ölette meg Romában. Tac. ann .4, 23. 26. Suet. Cal. 26. 35. Dio Cass. 53, 26. 59, 25. Plut. Ant. 87.

B. Irodalomtörténeti szempontból nevezetesek. – 1. I. P., Soter, l. A, IV, 1. – 2. IV. P., Philopator, 1. A. IV, 4. – 3. Megalopolisi P., Agesarchus fia, Polybius tanusága szerint (15, 25, 14) előkelő állást viselt P. Philopator udvarában, kinek történetét meg is írta ai peri ton Filopatora istoriai cz. művében. Töredékeit l. Müller, Fragm. hist. Graec. 3, 66 skk. – 4. VII. P., II. Euergetes, l. A, IV, 7. – 5. Mendesi P., pap volt s egy cronoi czímű aegyptusi történelem szerzője. – 6. P. Chennus (CennoV), alexandriai grammatikus; Suidas szerint a Kr. u. 1 .század 2. felében élt; művei: ’ LnJomhroV 24 énekben, ’IliaV leptogrammatoV szintén 24 énekben (melyek közül mindegyikben egy-egy betű hiányzott) és a cainh istoria, mely a Photius kivonatában maradt ránk; mindenféle mesét és ismeretlen mythusokat dolgozott fel benne. – 7. P. Marathon a 2. században Kr. után élt, városról-városra vándorló sophista, ki a Herodes Atticus modorában írt declamatióiban különösen a marathoni hősöket dicsőítette. Innen kapta melléknevét. – 8. P. o ’EpiJethV, Hellanicus tantványa, Aristarchus ellenfele volt (innen kapta melléknevét). Művei: peri twn par’ ‘Omhrw plhgwn, peri ’IliadoV és egy commentarius az Odysseához. – 9. P. Pindarion, alexandriai grammatikus, Oroander fia, Aristarchus tanítványa, művei közül megemlítjük ezeket: ‘Omhrica upodeigmata (legalább 3 könyvben), peri tou ‘Omhrou caracthroV s egy commentarius az Ilias 18. énekhez. – 10. Ascaloni P., P. o ’AscalwnithV, kiváló grammatikus, Romában tanított; valószínűleg Aristarchus tanítványa volt, de ne ragaszkodott szorosan mesteréhez. Nem annyira a szorosan vett szövegcritikával mint inkább orthographiai és prosodiai kérdésekkel foglalkozott; e téren ő Herodianus legjelentékenyebb előzője. Írt egy homerusi prosodiát, melynek valószínűleg 2 főrésze volt: ’Odusseiacai proswdiai és ’Iliacai proswdiai. Egyéb művei: peri thV sunaloijhV, peri metrwn, peri ellhnismou htoi orJoepeiaV (15 könyvben), peri diajoraV lexewn. – 11. Claudius P., P. o KlaudioV híres csillagász és geographus, a Kr. utáni 2. században élt Alexandriában; legkiválóbb képviselője azon astronomiai és geographiai tanulmányoknak, melyek ott a város alapítása óta egész az ókor végéig virágzottak. A görög csillagászok között voltak genialisabbak is nálánál (a samusi Aristarchus és nicaeai Hipparchus), de ő az egyedüli, kinek művei ránk maradtak. Már korán nagy tekintélye volt, műveit ép úgy mint az Aristoteleséit az arabok közvetítette latin fordításból ismerte a középkor. Legnevezetesebb munkája a megalh suntaxeiV thV astronomiaV (15 könyvben), más néven maJhmatich suntaxiV (így idézi maga P. is), melyet már az ókorban magyarázott Theon és Pappus s a melyet a 9. században Tabriral magesthi (Almagest) czímmel fordítottak le arabra. Ebben fejti ki P. csillagászati rendszerét. Abból indul ki, hogy az égi testek a föld körül forognak, ezért nevezik rendszerét geocentrikusnak, ellentétben a Kopernikus-féle heliocentrikus rendszerrel, melyet különben már az ókorban hirdetett a samusi Aristarchus (P. rendszerét l. Kövesligethy, Math. és csillagászati földr. 360 skk. l.). Ehez csatlakozik a tetrabiblus, maJhmatich (v. apotelesmatich) suntaxiV tetrabibloV, mely a csilalgjóslás tanait (to di astronmiaV prognosticon) tartalmazza. Chronologiai szempontból rendkívül becses a canwn basileiwn, melyben astronomiai számítások kapcsán adja az egyes perzsa, babyloniai, aegyptusi királyok és római császárok listáját és trónraléptüknek évszámát Nabonassartól Antoninus Piusig. A gewgrajich ujhghsiV (8 könyvben) a régi geographiának legfontosabb kézikönyve. Egészen mathematikai alapon nyugszik; utasításokat ad a térképrajzoláshoz. A munka főrészét azon tabellák képezik, melyekben k. b. 8000 helynek adja meghatározását a földrajzi hosszúság és szélesség segélyével; mérések alapján azonban természetesen csak nagyon kevés helynek határozta meg fekvését (v. ö. Ókori Lexicon, I, 800). A kéziratokban a szöveget kisérő táblák Agathodaemontól, a középkor elején élt alexandriai tudóstól származnak. A armonica Aristoxenus és a pythagoreusok alapján foglalkozik 3 könyvben a zenei intervallumokkal. Opticájából (optich pragmatia) csak a II–V. könyv maradt ránk, ez is csak az arabon alapuló latin fordításokban. Kisebb iratai közül megemlíthetjük ezeket: jraseiV aplanwn asterwn cai sunagwgh epishmasiwn (a csillagok fel- és letüntéről, időjárási naptárral), upoJesiV twn planwmenwn, peri analhmmatoV (a napóráról) és egy philosophiai iratát peri crithriou cai hgemonicou (de judicandi facultate et de animi principatu). Nem tőle való a carpoV (centiloquium), mely 100 mondásba foglalja össze a tetrabiblus eredményeit. Művei közül a gewgrajich ujhghsiV 1525-ben jelent meg a W. Pirkheymer híres latin fordításában, 50 térképpel (Strassburg), legújabban C. Müller adta ki cum indicibus et tabulis (Paris, Didot). A tetrabiblus 1535-ben jelent meg Baselben Melanchthon latin fordításával. A syntaxist kiadta Halma (Paris, 1816), a peri crithriou-t Hanow (1870-ben), a canwn-t a cod. Laur. 28, 26-ból Wachsmuth (Einl. in die alte Geschichte, 30 skk. l.), a jraseiV aplanwn stb.-t Wachsmuth Lydus kiadásának (Teubner) függelékéül.