Pytheas

PuJeaV. – 1. Politikai szónok Athenaeben macedoniai Fülöp idejében, Demosthenesnek ellenlábasa, a kit a harpalusi pör alkalmával is megtáamdott. Forrásaink alacsony származású autodidactának festik, a ki idegen létére nemcsak polgárjogot, de bizonyos tekintélyt is tudott magának Athenaeben szerezni (egyízben architheorus volt Delphiben), s bár szónoklatai nem voltak irodalmi magasságúak (forgott ugyan egy pár írásban közkézen), természetes humorával hallgatóságát mégis lekötötte. Politikai bukása után Antipaterhez szökött a lamiai háború idejében. – 2. Massiliából származó periegetes, a ki a Kr. e. 4. század vége felé két ízben is megtette phoeniciai hajókon az utat Gadesen keresztül Északnyugat Európába (a britt szigeteken túl Thuléig), s ez utazásairól beszámoló, peri wkeanou cz. művében először ismertette meg a görögséggel a Nyugatot. Művét már Dicaearchus, Eratosthenes és Timaeus ismerték; később Polybius és Strabo használták és birálgatták. Ez utóbbiaknak éles támadásait P. megbízhatóságát illetőleg a modern critika nem oszthatja. Ők mint a római korban élő emberek Északnyugat Európáról már többet és biztosabbat tudhattak, mint a mennyit P.-nak az autopsia révén megtudnia sikerült; az úttörés dicsősége azért mégis csak P.-é. Ez utóbbiról különben is kétségtelen dolog, hogy nem mint egyszerű kalandor hanem kiváló geographiai és astronomiai tudással felfegyverezve végezte utazásait, s a földünk alakjára és kerületére vonatkozó első pontosabb ismereteket szintén P. nevével kapcsolták össze a régiek. Könyvéről Polybiuson és Strabón kívül Diodorusnak és Pliniusnak köszönhetünk, s ezenkívül a Kr. u. 4. századbeli Avienusnak, a kinek orae maritimae czímű verses munkájában (Christ. valószínű feltevése szerint, Avien und die ältesten Nachrichten über Iberien u. die Wesküste Europas, München, 1865) a nyugateurópai tengerpartok leírása végső eredetében P.-ra vezethető vissza. P. töredékeiről a legkimerítőbben és alapvető módon Müllenhoff tárgyalt (Deutsche Altertumskunde, 1, 211–497), a kinek eredményeit igazítja helyre és bővíti ki legujabban Fr. Matthias, Prytheas von Massilia u. die ältesten Nachrichten von den Germanen, 1. Berlin, 1901 (a berlini Luisen-gymnasium értesítőjében).