Pythagoras

PuJagoraV. – 1. Híres bölcsész, Mnesarchus fia, született Samusban. Kortársai s a közvetlen utána következett idők alig szólnak róla, minden adatunk úgyszólván későbbi korokból származik s már ezért is kisebb hitelű. Heraclitus csak említi szokott rövid és dölyfös módján, Aristotelesnél alig fordul elő neve, s néhány évszázzal később kiderítik élete folyását, magyarázták tanait, sőt részletes életrajzát is megírják. De az adatok e növekedése nem történeti úton történik; a képzelet alkot mondákat, nem a kutatás derít ki adatokat. Nincs egyetlen alakja a görög irodalomnak, még Homerust és Aesopust is ideértve, a ki köré a termékeny hellen képzelet annyi mondát csoportosított volna mint P. köré. Az új pythagoreusok rajongói, Porphyrius, Iamblichus s az alexandriai iskola hamisítói mind hozzájárultak a mondakörhöz. P. nem írt soha, közvetlen tanítványa Philolaus írt először könyvet iskolája tagjai közül (l. Boeckh, Philolaus des Pythagoreers Lehren nebst den Bruchstücken seiner Werke, 1819). P. a 6. század első évtizedeiben született, 550 körül jutott Italiába, 510 táján halt meg. Bejárta Aegyptust, Kis Ázsiát, a monda szerint oly helyeket is, hol ember soha még nem járt. Crotonban Italiában telepedett le, és bő tudományával, gyakorlati értelmével, szigorú erkölcseivel hamar föltűnt az előkelő földműves városban. Férfiakat vont körébe, kik szövetséget alkottak, s e szövetség szigorú rendszabályait, törvényeit, hierarchiáját, hadi figyelmét ő maga állapította meg. Híre elterjedt egész Nagy Görögországban, sok híve akadt, sok ellensége is. Végre 500 előtt valamivel egy gyülekezés alkalmával a szövetség tagjai a tűz áldozataivá lettek. A pythagoreusok szövetségének ethikájánál még fontosabbak tudományos érdemei. Ők az első természettudósok, kiknek nagy mathematikai és physikai fölfedezéseket köszönhetünk. A zenével való kitartó foglalkozásuknak köszönhető a tudományos acustika; philosophiai elmélkedésük a számok természetének vizsgálatára utasította őket; P. Keletről magával hozta a csillagászatot. Bölcselkedésük veleje ez: minden dolognak lényege a szám, lényegében minden szám. Különbséget tesznek számok és megszámoltak közt, az egység és az egy közt, végső elemzésben mégis azonosították a számot az anyaggal. A pont az egység, az egyenes kettő, a sík három, a test négy. A szám és a dimensiók ez azonosításából ered számelméletük. Egészen érthetetlenek ú. n. szent számaik. Az egészség a hetes számmal, szeretet és barátság a nyolczas számmal (az oktáva ad teljes harmoniát), az igazság valamely teljes négyzettel egyenlő. Igy a mathematikai törvényszerűséget nemcsak a világrendbe hanem az emberi indulatokba is bevitték. A páros és páratlan számokra való fölosztás uralkodott náluk mindenütt, a hol ellentétekről vagy akár ellentétes tulajdonságokról volt szó. Philolaus szerint a dolgokban állandóan levő ellentéteket, a páratlan és páros számok harczát a harmonia egyenlíti ki. A harmonia az octáva. Cosmogoniájuk azt tanítja, hogy a mindenség közepén volt a tűz, a monas (monaV), a központ, mindenek szülőanyja, melyben a világot fentartó erő összpontosul. Aristot. de coel. 2, 13. De hogy mint alakult ki belőle a világegyetem, azt mystikus képeikkel nem tudták kimagyarázni. Azt tudjuk csak, hogy gömbnek tartották, melynek középpontja ama tűz, körötte tíz égi test (hogy kerek legyen a szent szám): az állócsillag, öt bolygó, a nap, a hold, a föld és az «ellenlábas» föld (anticJwn). A csillagok átlátszó sphaerákhoz vannak erősítve, melyeknek tengelyforgása viszi őket. Theon, astronom. 212. Az állócsillagok és bolygók forgásából származik a sphaerák harmoniája. A gyorsan mozgó test hangot ad, melynek ereje, színezete és magassága a közeg ellenállásától, a test minéműségétől s a mozgás gyorsaságától függ. A csillagok e három tényező szerint különböző hangokat adnak, melyek együtt összhangot képeznek. P. tanította a lélekvándorlást is, de ez a tanítása nem olvadt össze philosophiájával, hanem az orphikus világnézet hatásának tualjdonítandó. Egyebekben ő és szövetségese ragaszkodott a néphithez, ha tisztultabb formában is, és tanították az erkölcsi tökéletesedést s a közeledést az istenhez: eikona proV Jeon einai. P. tanítványai közül legnevezetesebbek Philolaus, Clinias, Eurytus és Archytas. Később a pythagoreismus újra föléledt Kr. e. az 1. évszázban, főképvisleői a tyanai Apollonius, a gadesi Moderatus stb. Ezek egészen belevesztek a mysticismusba, keleti befolyás alatt állottak s a tudományra érdemes befolyással nem voltak. Szövetségük azonban, mint a titkos társaságok typusa érdemes a figyelemre. Irodalom: Boeckh, Ritter, Rothenbücher, A. Heinze, Chaignet, Sobczyk; magyarban Sebestyén, A görög gondolk. kezdetei 76–91. – 2. A zacynthusi P. zenész, ki állítólag először használta közmondásosan a P. iskolájából eredő autoV eja-t. Cic. n. d. 1, 5. Quint. 11, 1, 27. – 3. Spartai hajóhadparancsnok. Xen. an. 1, 4, 2. – 4. Miletusi tábornok. Hdt. 5, 126. – 5. Híres szobrász (l. Szobrászok, 2).