Apulum

római táborhely és város Daciában. Az ókori irók közül csak Ptolemaeus (III, 8, 4 Apoulon), a Geogr. Rav. (IV. 7), a tabula Peutingeriana (Apula) s Ulipanus (Dig. 50, 15, 1. 8. 9) említik. Annál gyakrabban fordul elő neve feliratokon, nevezetesen Gyulafehérvárról valókon, melyek minden más adatnál meggyőzőbben szólnak arról, hol feküdt Apulum. Különben Apulum helyét elég pontosan határozza meg a Tab. Peutingeriana is, ha Sarmizegethusától az 53 r. mérföldet a Sztrigy mentén le a torkolatáig s innen a Maros mentén mérjük le (v. ö. Ackner, Die Colonien und mil. Standlager der Römer in Dacien S. 14). – Azon erődítési munkálatok sorában, melyeket még Trajanus Dacia biztosítása érdekében tett, a legfontosabb volt Apulum alapítása, itt helyezvén el Trajanus a tartomány védelmére szolgáló legiót. S erre alkalmasabb pontot alig találhatott a mai Gyulafehérvár helyénél. A Maros mentén, azon főhadút vonalában, mely Sarmizegethusától észak felé Napocáig (Kolozsvár) s Porolissumig (Mojgrád) vezetett, ott, hol az Ompoly a Marosba szakad, feküdve, Apulum, egyszersmind a bejáratot az Érczhegységbe védte, hol a rómaiak virágzó aranybányamívelést rendeztek be. – A tábor építése minden valószinüség szerint a legio I adjutrix nevéhez fűződik, mely később Brigetio (Ó Szőny) állandó lakosa lett. A legrégibb katonai jellegű felirat (CIL III 1004) ugyanis, melyet Apulumban találtak, az első segédlegio veteranusától ered s Trajanus üdvéért szól a 107–117. évekből. Nem sokkal későbbi lehet egy másik felirat (CIL III 100) sem, mivel az I. segédlegio veteranusa, ki a követ felállította, magát a canabák első hivatalnokának nevezi. A CIL III 981 feliratról is azt hiszi Goss (Die römische Lagerstadt in Dacien, Programm des Gymnasiums in Schässburg 1878 S. 7), hogy a rajta megnevezett centurio a legio I adjutrix kötelékéből lépett át a legio XIII gemina szolgálatába. Az első segédlegio a többi legiókkal került Daciába, melyek Trajanus daciai háborúiban résztvettek. Egy Bukarestben őrzött tégla bélyege (CL III 1628) a XIII. legióval együtt említi. Sokáig azonban nem maradhatott Apulumban, már 114–117 körül el kellett hagynia Daciát, hogy Pannoniában a legio XV. Apollinaris helyét foglalja el. Utódja Apulumban a legio XIII gemina lett. Ezen legio apulumi tartózkodásáról az első hiteles adatunk csak 142-ből való egy viaszos táblára följegyzett magánokiraton, mely Kanab(is) leg(ionis) XIII g(eminae)… Rufino et Quadrato c(on)s(ulibus) készült (CIL III p. 941 cautio VII), de kétségkívül már előbb kellett Apulumban lennie, mert a tábor nem maradhatott őrség nélkül. Mommsen hajlandó is a CIL III 1100 feliratot, melyben a legio XII gemina canabáinak egyik decuriójáról van szó, még Trajanus idejéből származtatni. – A legio XIII gemina, miután a pannon-dalmata lázadás elfojtásában (6–9 Kr. u.) részt vett, a Rajna védelmére Felső Germaniába került, a hol 68-ig maradt, midőn Nero Pannoniába küldte. Galba bukása után a legio Othóhoz pártolt s a többi illyr legiókkal Italiába Vitellius ellen vonult. A Bedriacumnál vívott ütközetben azonban csúfos vereséget szenvedett s Vitellius azzal büntette meg, hogy a cremonai amphitheatrumot építtette fel vele. E miatt keserűséggel eltelve tért vissza Pannoniába. A moesiai legiók felszólításán, hogy csatlakozzék Vespasianushoz, természetesen kapva kapott tehát s azonnal a legio VII geminával szövetkezve Italiába nyomult. A cremonai döntő ütközetben most már a csatasor közepén küzdött s a város bevétele után kegyetlen bosszút állott a lakosságon. A győztes Vespasianus 71-ben újra visszahelyezte Pannoniába, hol egy időre viszontláthatta régi táborhelyét, Poetoviót (Pettau), de aztán Vindobonában helyezkedett el. Innen indult Domitianus alatt a svév-sarmata háborúba (Henzen 6912), melyben azonban nem sok dicsőséget arathatott. Véglegesen Trajanus vitte el Vindobonából a daciai háborúba (Gruter 429. 1), melynek befejezése után Erdélyt, illetve Apulumot aztán mindaddig, míg a római uralom csak fentarthatta magát Daciában, nem hagyta el. Állandó táborhelye ugyan Apulum volt, de azért másfelé is épített sánczokat s táborokat s látta el őrséggel. A legrégibb emléke (CIL III 953) Erdélyben Hadrianus idejéből Gált-Hévizről való, arról tanuskodván, hogy ott akkor egy része építéssel volt elfoglalva. Tégláit ismerjük még Mojgrád, Mikháza, Szucság, Torda, Segesvár, Zalatna, Veczel, Alvincz, Csigmó, Alsó Városvize, Vajda Hunyad, Várhely, Karánsebes, Mehadia, Bulcs, Németcsanád (CIL III p. 256 S. p. 1427) helyekről. Septimius Severus óta, ki Potaissába (Torda) a legio V Macedonicát helyezte, a XIII legio főleg Erdély déli részének védelmére szorítkozott. – Mint más helyeken, hol egy legio állandó tábort épített, úgy Apulumban is a tábor közvetlen szomszédságában jelentékeny telep keletkezett, mely első sorban a katonasággal jött s arra utalt kereskedők s markotányosok bódéit, házait foglalta magában, a kikhez aztán a veteranusok nagyobb része is csatlakozott. Már az első lakói között ott találjuk természetesen a legio I adjutrix veteranusait. A mióta a XIII. legio költözött Apulumba, ez a telep is állandóvá lett, mint maga a tábor s a kezdetben ideiglenesen emelt bódék helyét rövid idő mulva kőépületek foglalták el, kövezett utczák készültek, szóval a telep kezdett városi jelleget ölteni. Neve azonban – legalább egy ideig – nem volt, legkevésbé siettek annak a községnek a nevét reá ruházni, mely a táborhoz legközelebb feküdt s még a római hódítást megelőző időből fenmaradt, hanem mindenütt ugyanazon katonai műszóval Canabae nevezték, megjegyezvén hozzá a legio nevét, melyhez tartozott. Így olvassuk egyebek között két viasztáblán (CIL III p. 941 cautio VIII s p. 959 cautio XXV): Actum Kanabis legionis XIII geminae. A tábor területén épülvén föl ezen canabák, a katonai igazságszolgáltatás, mely alá tartoztak, egyelőre kizárta a városi jogot. Minden szervezet híjján mégsem voltak, csakhogy ez inkább sacralis jellegű volt, mint ez abból a feliratból (CIL III 1158) következtethető, melyben az aedis custos c(ivium) R(omanorum) leg(ionis) XIII említtetik. A tisztviselők között a két elsőnek magister volt a neve (l. Aquincum CIL III 1008), mely említi, ezen alakban olvassuk: magistra(n)s primus in Can(abis). Másrészt a tanácstestület tagjait épúgy decurióknak hívták, mint a városokban. A CIL III 1093 feliratban említett decurio a XIII. legio veteranusa volt, az u. o. 1214 feliratban említett Treviriből (Trier) származó polgár lehetett, a harmadik decurio (u. o. 1100) pedig, az ala II Pannoniorum veteranusa ezen állását egy sorban említi azzal, melyet mint decurio Sarmizegethusában és Napocában viselt. – A legrégibb felirat (CIL III 986), melyen Apulum nevét először olvassuk, 180-ból való s már a város fejlődésében új phasist jelez. A municipium szó ugyanis, melylyel kapcsolatban előfordul, római jogú várost jelent. Ezt a rangot a város, mint Aurelium melléknevéből kitünik, melyet két felirat (CIL III 986. 1132) említ, Marcus Aureliustól kapta. Septimius Severus aztán megerősítette s ennek emlékére a municipium Septimium jelzőt használta (CIL III 976. 985. 1051. 1082. 1083). Mint municipiumnak az élén két quattourvir (IV vir) állott (CIL III 985. 1083. 1132). A 1132 feliratból megismerjük a municipium első legrégibb quattorvirjét, a 1083 feliratból pedig, melyen egy IV vir annualis mun(icipii) Sept(imii) Apul(i) említtetik, azt kell következtetnünk, hogy csak Septimius Severus óta választották a quattorvireket évenként. A tanács tagjai a decuriók (CIL III 975. 1141. 1433. 1486 S. 7805) s mellettök életbelépett az Augustales testülete (CIL III 976. 986. 1082). Egy feliraton (CIL III S. 7805) szó van a municipium populus-áról. – A municipiummal egyidejüleg azonban Apulumot coloniának is nevezik a feliratok. Ugyancsak Marcus Aurelius lehetett az, kitől ezt a czímet kapta, mert a CIL III S. 7773 feliraton col(onia) Aur(elia) Apul(um) a neve. Mint municipium legutóljára a CIL III 1433 feliraton fordul elő, mely Gordianus idejéből (238–244) való, coloniának pedig még 250-ben említi az 1176 felirat. Apulum mint colonia a tribus Papiriába tartozott (CIL III 1180. 1207. 1208), valószinüleg ez volt a municipium tribusa is, de erre feliratos bizonyítékunk nincs. – Többször emlékezvén meg a feliratok a coloniáról, mint a municipiumról, szervezetéről is részletesebben vagyunk értesülve. A két legfőbb tisztviselő, a duumviri (CIL III 972. 974. 982. 983. 1150. 1181. 1182. 1207. 1213. S. 7739 eques Romanus, 7773) mellett, kik ha a census évében voltak hivatalban, quinquennales (CIL III 972. 973) néven különböztették meg magukat a többiektől, egyszer az aedilisszel (CIL III 1139) s négyszer a quaestorokkal (CIL III 973. 1104. 1145. 1218, az utóbbi mind a két quaestort említi) találkozunk a feliratokon. Nagy számmal ismeretesek továbbá a tanács (ordo CIL III 1114–1116) tagjai, a decuriók (CIL III 1933. 943. 1104. 1181. 1198. 1208. 1216. 1279. 1280. 1281. 1282. 1284. 1321. 6265. 6263. S. 7788. 7793. 7795 = 1180 decurio colonie Apulesium), nemkülönben az Augustales (CIL III 1016. 1069. 1079. 1084. 1157. 1162. 1481. 6265) is. Az Augustales mint felszabadított rabszolgák nem lehetvén tagjai az ordónak, nagy kitüntetés volt, ha valaki legalább a decurio jelvényeit viselhette (CIL III 1079 habens ornamenta decurionalia) Egyetlen feliraton (CIL III S. 7795 = 1180) említtetik a patronus colonie Apulesium. A papi méltóságok közül, minőkre a minicipiumban nincs példa, idézhetők a pontifex (CIL III 972. 973. 1208. 1213); augures (u. o. 1001.1209. 1217); flamines (u. o. 1064. 1182); honor flamonii (u. o. 1134); haruspices (u. o. 1114–1116); sacerdos (u. o. 1117. S. 7760); sacerdotalis (u. o. 1207); sacerdosi loci (u. o. S. 7791); sacerdos dei Aesculapi (u. o. 972. 973); sacerdos num(inis) Aesculapi (u. o. S. 7739); sacerdos Jovis optimi maximi Dolicheni (u. o. 1031a); magister (u. o. 1097) s végül az antistes triformis Liberae (u. o. 1095. 1096. 1154) s az antistes huiusce loci (u. o. 1097). – A czéhek között a coloniában is a legnagyobb volt a collegium fabrum (CIL III 975. 984. 1016. 1043. 1207. 1209. 1210. 1212. 1217), nevezetesen 11 decuriára volt osztva (u. o. 1043) s mint előkelő egyéniségei isemretesek a magister (u. o. 1016), a mater (u. o. 1207), kétszer decuriók (u. o. 1210. 1212. 1217). Szó van (u. o. 1016) a czéh geniusáról is, a mi arra mutat, hogy az egyesülésnek főkép sacralis jellege lehetett, s a collegium scholájáról (u. o. 1215), mely kétségkívül hivatalos helyiségül szolgált. Czéhet alkottak továbbá még a tűzoltók (centonarii u. o. 1174. 1207–1209), az élén patronus-szal (u. o .1208. 1209) s mater-rel (u. o. 1207), a faszállítók (dendrophori u. o. 1217) patronus-szal (u. o. 1217)s a hajósok (nautae u. o. 1209) patronus-szal (u. o. 1209.) – Már maga az a körülmény, hogy a municipiumnak is, a coloniának is külön hivatalnokai vannak, kik közül a legfőbbek amott a quattuorviri, emiatt a duumviri, kizárja, hogy ugyanazon hely, hol a municipium, hol a colonia nevet egyidejűleg viselje. A döntő bizonyíték azonban a CIL III 975 felirat, mely szerint P. Aelius Rufinus egyidejűleg a municipium decuriója, s a coloniában a collegium fabrum patronusa volt s egy másik felirat (u. o. 1065), hol a decurio coloniae s a flamen municipii együtt emílttetnek. – Mommsen (Hermes VII. Die römischen Lagerstädte S. 299–326) a provincialis városokat, hol legiók tartózkodtak, a canabákból származtatja, olyformán, hogy ezek kapták meg a municipium czímmel a városi jogokat. E szerint Apulumban a colonia Marcus Aureliusnak új gyarmatvárosa lett volna, melyhez a császár kívülről szerzett telepeseket (Gooss, S. 34). Csakhogy ez utóbbit nem bizonyítja semmi, felesleges is a föltevés, ha meggondoljuk, hogy a canabák mellett rendszerint tovább fennállott a benszülöttek községe, kik kétségkívül mindenképen azon voltak, hogy a római műveltséget mielőbb elsajátítva, a római polgárjogot megszerezhessék. Apulum eddigelé csak annyiban magában álló példa, hogy a két telep (a benszülötteké s a canabae) egyidejűleg lett municipiummá, illetve coloniává, holott a többi esetekben előbb a benszülöttek telepe kapta meg a municipiumi rangot s később a canabae a coloniait, de ettől kezdve aztán a municipium mint ilyen megszűnt, illetve beolvadt a coloniába. A római császárság katonai szellemében rejlett, hogy csakis a túlnyomó részben veteranusokból s így az előkelőbbekből alakult canabaenek adományozhatták a császárok a municipiuménál nagyobb rangú colonia czímet (Gellius 16, 13, 3 existumamus meliore condicione esse colonias quam municipia). Egyébként jogi különbség a municipium és colonia között nem volt, s azért annál könnyebben történhetett meg, hogy a kettő, a mint idővel valószínüleg területileg is összenőtt, egy várossá olvadt össze, egységes administratióval. Apulummal 250-ben történhetett ez, mely évből való az a felirat (CIL III 1176), melyen col(onia)nova Apul[e]s(ium) a neve. A municipiummal és coloniával együtt járt, hogy a lakósok római polgárok lettek s hogy a város autonom szervezetet nyert, a mely némikép Rómának visszfénye volt, egyébként azonban minden provincialis föld egyforma volt, t. i. adóköteles. Csak a jus Italicum biztosította az adómentességet. Ulpianus 211–217 körül (I de censib. Dig. 50, 15, 1. 8. 9) Daciában 5 helyet ismer, melyek a jus Italicum élvezetében voltak, köztük van Apulum is. – Apulumban még több emléke maradt fenn a katonaság által végzett közmunkáknak, mint sok más legio-állomáson. A legio vezette be a városba a vízet 158-ban (CIL III 1061), egy más felirat (u. o. 1128) tanusága szerint vasbányákat nyitott, aztán épületeket emelt (u. o. 1171), volt praetoriuma (u. o. 1019), armamentariuma (u. o. 1121), melyet bérbe adott s szentélye (u. o. 1158). A polgári alkotások közül feliratilag ismeretesek: aedes (Fortunae u. o. 1014); Solis (u. o.1111); fanum Dominorum (u. o. 1005); templum (u. o.l 1070. 1160. 1164. 1170. S. 7776. Jovis et Junonis reginae 1069. Jovis Dolicheni s. 7760); balneum (1006. S. 7805); apparitorium cum crypta et porticibus u. o. 1096); porticus (u. o. 976). – Az a zagyvaság, mely Apulum népességét nemzetiségi szempontból jellemezte, kevésbbé jut kifejezésre a feliratokban. Nyilván annyira jól érezhették magukat a jövevények Daciában, hogy nem sok okuk volt szülőföldjükre visszagondolni. Elvétve olvassuk csak a feliratokon az elhunytakról, hogy honnan kerültek (u. o. 1221 Savaria; 7802 = 1222 domo Asia; 1123 domi Aequo). A számos görög felirat (u. o. 1107. S. 7740a, 7762. 7766, 7766a, 7781. 7782) azonban elég bizonyíték arra, hogy a latin nyelv nem volt kizárólagos Apulumban. Már a vallás hívebben tükrözi vissza a sokféle nemzetiséget. Az Apulumban tisztelt külföldi istenségek közül felemlítendők: Numen Serapis (CIL III 973. S. 7769); Serapis Augustus (S. 7768); Serapis et Isis (S. 7770); numen Caelestis (992); Caelestis Augusta et Genius Carthaginis (993); Cautes (994); Glyco (1021. 1022); Sol invictus (1013); Sol invictus Mithras (S. 7776; Mithras (S. 7778); invictus Mithras (S. 7777. 7780); J. o. m. Dolichenus (S. 7760); Juno regina Populoniae dea patria (1075); J. o. m. Tavianus (1088); Mater, deum magna (1100–1102); deus bonus puer Phosphorus (1130.1132); bonus puer Phosophorus (1136); puer Phosphorus (1135); bonus puer (1131); deus bonus puer Phosphorus Apollo Pythius (1133); deus bonus Phosphorus Apollo Pythius (1138). A városnak, mint olyannak azonban, úgy látszik Asclepius és Hygia voltak védőistenei, kiknek tiszteletéről 13 felirat tanuskodik. A CIL III 1079 feliraton egy libertus numinis Aesculapii szerepel. – Dacia fővárosa ugyan Sarmizgethusa volt, de Apulum, mint a legio állomása, idővel túlszárnyalta. Számos felirat (CIL III 1007. 1122. 1127. 1153. 1172. 1174. S. 7768. 7771) van, melyek helytartóktól valók s melyek bizonyítják, hogy azok, ha nem is állandóan, de huzamosabban Apulumban tartózkodtak. Határozottan háttérbe szorult azonban Sarmizegethusa Apulummal szemben, midőn Dacia három pénzügyigazgatóságra osztatott s az egyiknek székhelye Porolissum (Mojgrád) s az ismeretlen fekvésű Malve mellett Apulum (CIL III 980. 1085. 1088) lett. Ugyancsak Apulum jelentősége mellett szól, hogy benne rendezték be minden valószínüség szerint a pénzverdét, mely 246–256 működött. – Apulum a legnagyobb provincialis városok egyike lehetett. Elfoglalta az egész síkságot a Maros jobb partjától Marosportusnál a mai Gyulafehérvárig s váráig, melynek helyén minden bizonynyal a tábor állott, azon túl pedig egészen az Érczhegység tövéig nyúlt. Ezen óriási területen mindenütt falmaradványokat rejt a föld. Mint a feliratok végtelen sora is bizonyítja, Apulum a leghálásabb terület lehet kutatásokra. De a mi eddig történt, az bizony édes kevés. Az alsó-fehérmegyei tört. régészeti és természettudományi társulatban mindenesetre megvan a legnemesebb igyekezet, de alighanem szorult anyagi viszonyain törik meg. Eddig még legtöbbet tett egyesek ügybuzgalma, régebben Ackneré, Goossé, ujabban Cserni Béla tanáré, ki Apulum épületei közül (90. á.) többet rendszeresen ásatott fel.