Quintii

(Quinctii), patricius nemzetség. Ismeretesebb ágai: – A. Capitolini. Ide tartozott T. Quint. Cap. Barbatus, a ki hatszor viselte a consulságot, 471-ben legyőzte az aequusokat, 468-ban bevette Antiumot, majd az aequusok és volscusok, 446-ban pedig több más hegylakó törzs felett aratott diadalt. Liv. 2, 56 sk. 60. 64 sk. 3, 2. 66 sk. – B. Cincinnati és Crispini (göndörhajúak). Tagjai közül említésre méltók: – 1. L. Quint. Cinc., Kr. előtt 460-ban consul, 458-ban dictator. Egyszerű életmódja révén halhatatlanságot vívott ki magának. Midőn 458-ban az aequusok a rómaiak ellen fegyvert fogtak s az egyik római hadsereget az Algidus hegyen körülzárták, a senatus őt szemelte ki dictatorrá. Ekkor történt az az emlékezetes eset, hogy midőn a senatus küldöttei falusi magányában felkeresték, ő épen ökreivel kis földjét szántogatta. Liv. 3, 19 sk. 26. Cic. Cat. m. 16, 56. Flor. 1, 11. Elvállalta a reá bízott rendkívüli hatalmat, legyőzte és iga alá hajtotta az aqeuusokat, s azután megválván hivatalától, szerényen visszatért falusi munkakörébe. Mindvégig emlékezetes maradt mint az ó-római vitéz, kötelességérző és a mellett egyszerű meg igénytelen nemzedék typikus képviselője. 439-ben agg korában még egyszer reá bízták a dictaturát, a mikor azután a Spurius Maelius lovag által akaratlanul felidézett zavargásokat erélyes kézzel elnyomta, de hivatalát akkor is azonnal letette. Liv. 4, 13 sk. V. ö. még a következőt. – 2. Előbbinek fia, Kaeso Quint., nagyon is elütött atyjától. Gőgös és erőszakos magatartásával ez a fiatal patricius annyira felkelté a nép haragját, hogy Verginius néptribunus 461-ben főbenjáró vádat emelt ellene. A büntetés elől Q. Etruriába menekült, hol mint száműzött élte napjait, míg a reá kivetett nagy pénzbírságot atyja fizette meg helyette. Liv. 3, 11 sk. Dion. Hal. 10, 1 sk. – 3. T. Quint. Cinc., másként Pennus, 431-ben és 428-ban consul. Liv. 4, 20. 26, 31. – 4. T. Quint. Cinc. Capitolinus, 388-ban és 384-ben hadi tribunus, 380-ban pedig dictator; Praeneste városát ő kényszerítette megadásra. Liv. 6, 4. 18, 28 sk. – 5. T. Quint. Pennus Capitol. Crispinus, 361-ben mint dictator legyőzte a gallusokat. Livius 7, 9. Eutr. 2, 2. – 6. T. Quint. (Penn. Cap.) Crispianus, Kr. e. 214-ben Marcellus alatt Siciliában, 212-ben Capua előtt harczolt és 209-ben praetorrá választatott. 208-ban Hannibal lesbe csalta és hadát felkonczolta, míg ő sebei folytán nemsokára meghalt. Liv. 24, 39. 25, 18. 27, 33. Pol. 10, 32. – 7. L. Quint. Crispinus,184-ben Hispaniában hordozta körül győztes fegyvereit, a miért is a senatus triumphusban részesítette. Liv. 39, 30 sk. 42. – C. Flaminini: – 2. T. Quint. Flam., hírneves hadvezér. Katonai pályáját 208-ban Kr. e. kezdte Marcellus alatt, majd Tarentumban működött mint parancsnok és 198-ban consullá választatott. Plut. Flam. 2. Liv. 32, 7. Az 1. macedoniai háború végén 197-ben II. Fülöpöt és hadseregét Cynoscephalaenél legyőzte. Miután a telet Athenaeben töltötte, a senatus megbizásából a görögök ügyeit rendezte. Liv. 33, 7. E kényes feladat megoldására F. teljes mértékben hivatva volt, nemcsak mert hellen nevelésben részesülvén, nagy barátja és tisztelője vala a görögöknek, hanem államférfiúi képességeinél fogva is. A 196-ban corinthusi játékokra egybegyült görögök határtalan lelkesedéssel fogadták nyilatkozatát, mely visszaadta nekik szabadságukat. Miután a görögök megújuló versengései közepette részrehajlatlanságát megőrizte és Nabis spartai kényúrt megalázta, 194-ben seregestül visszatért Romába, hol fényes diadalmenetben részesült. Liv. 34, 22 sk. 48. 52. Plut. Flam. 13 sk. Két évvel később újból Görögországban találjuk, hol a görögökkel és II. Fülöppel folytatta az alkudozásokat. Liv. 35, 23. Ez alkalommal is lehetőleg pártját fogta a görögöknek, a kiket lebeszélt arról, hogy Antiochus syriai királylyal szövetkezzenek. Plut. Flam. 15 sk. 189-ben elnyerte a censurát. Plut. Flam. 18. Liv. 37, 58. Kr. e. 183-ban a senatus megbizásából Prusias bithyniai király udvarába ment, hogy Hannibal kiszolgáltatását kieszközölje. Livius 39, 51. Élete alkonyát csöndes magányban töltötte (Gerlach írta meg életrajzát, 1871). – 2. Az előbbinek öcscse L. Quint. Flam., praetor volt 199-ben Kr. e. 198-ban pedig mint legatus bátyja oldalán Görögországban járt (Liv. 33, 17) s a hajóhadat vezényelte, melylyel Corinthus előtt kudarczot vallott. Leucas szigetét azonban elfoglalta. Érdemei fejében 192-ben elnyerte a consulatust (Liv. 35, 10), 191-ben pedig Galliát kapta tartományként. 184-ben idősb Cato törülte a senatorok sorából, de a nép megkegyelmezett neki. Liv. 39, 42 sk. Plut. Flam. 18 sk. Cic. Cato m. 12, 42. – D. Ezekhez még más, plebejusi származású ágak járultak. Ezek sarjai közül nevezendők: – 1. P. Quint., a kit Cicero 81-ben védelmezett. Cic. Quint. 31. – 2. L. Quint., 74-ben Kr. e. néptribunus és Lucullus versenytársa a consulságra való törekvésben. Cic. Brut. 62. Plut. Luc. 5. A Cluentius-féle pörben, melyben Oppianicust védelmezte, Cicerónak volt ellenfele. Cic. Cleunt. 27, 74. – 3. T. Quint. Scapula, háborút támasztott Caesar ellen Hispaniában. Cic. fam. 9, 13. – 4. Quint. Hirpinus, Horatius barátja. Hor. od. 2, 11. – 5. Quint. Atticus, Vitellus idejében 69-ben Kr. u. consul, majd Vespasianus híve. Tac. hist. 3, 73. 75. – 6. T. Quint. Atta, l. Atta.