Recuperatio, reciperatio

azon peres eljárás, melynek czélja visszaszerzés, azaz valamely dolognak visszavétele, mely elfoglalva volt (recup. amissorum) A recuperatorok eredetileg nemzetközi békebírák voltak, a kiket Roma és a hadviselő ellenség küldött ki, hogy barátságos úton orvosolják a sérelmeket, pl. fegyveres békeszegést, határsértést, injuriát, mely a háború okáúl szolgált. A recuperatori biróságot a praetor peregrinus meghonosítá az olyan perekben, a minők folytak a polgárok és szövetségesek közt: személyek vagy dolgok visszakövetelése, a helytartó zsarolásainak megtorlása, a jogtalanul szedett adó visszafizetése, a fegyveres erőszakoskodások megszüntetése, a civitas és latinitas iránt, főleg akkor, midőn a gyors eljárást a forgalom megkívánta. A recuperatori bíróság működött mint kereskedelmi és vásári bíróság is. A recuperatori bíróság megalakítása végett a praetor polgári névsort közölt a felekkel, kik is egyformán gyakorolták a visszautasítási jogot (jus recjiendi vel recusandi) s a vissza nem utasított 3 vagy 5 vagy 7 vagy 10 tagot a praetor haladéktalanul kinevezte, s az ügy gyors, pl. 10 nap alatti elintézésére utasítá. A császárság alatt még nagyobb szerepe lett e törvényszéknek, míg a polgárjognak a birodalom összes szabad lakosaira való kiterjesztése következtében meg nem szünt. Suet. Ner. 17. Vesp. 3. Dom. 8. Vécsey, Római jog, 221. lap. Gaj. IV. 46. 105. 109. 141. 185.