Religiosi dies

a római calendarumban aggodalmas napok, a melyeken a rómaiak vallásos aggodalmaskodásból nem mertek bizonyos dolgokat megkezdeni, s csak azt tették, a mi föltétlenül szükséges volt. Festus mondja (s. v.): quibusnisi quod necesse est nefas habetur facere. Cicero szerint (Att. 9, 5): religiosi dies dicuntur tristi omine infames impeditique. Ily napokon nem mutattak be áldozatokat, nem tartottak gyűléseket, törvényszéki tárgyalásokat, katonai gyakorlatokat, mert ezek a dies nefastihoz tartoztak. Még a magánéletben is óvakodtak ily napokon útra kelni, főleg pedig házasságot kötni, még a megelőző napon sem, nehogy a házasság első napja rossz omenül szolgáljon. Ilyenek voltak a halottaknak vagy az alvilági isteneknek szentelt napok: a Parentalia (febr. 13–21), Feralia (az előbbi ünnep utolsó apja, febr. 21), mikor a mundus nyitva állott és a halottak a felvilágra jöhettek (aug. 24. oct. 4. és nov. 8), a Lemuria napjai (maj. 9. 11. 13), továbbá a Vesta papnők és a Saliusok körmeneteinek napjai, szerencsétlen csaták évfordulói, pl. az alliai (jul. 16), cannaei (aug. 2), a hónap három főnapját követő napok (postriduani), mert ezeken sokszor érte a rómaiakat vereség vagy más csapás. Ezért a nevük olykor atri dies. V. ö. Dies.