Reus

eredetileg a polgári törvényszék előtt pereskedő mindkét félt jelenti. A fenyítő biróság előtt a vádlott fél reus lőn attól fogva, hogy az ellene emelt ávdat a praetor elfogadta és jegyzékébe vette. A reus barátaival és clienseivel együtt gyászruhát (vestis sordida) öltött (Liv. 2, 61. 3, 58 stb. Cic. Verr. 1, 58 stb.), még a császárkorban is. Tac. ann. 2, 29. Vádolni lehetett akárkit, a hivatalban levő személyek kivételével; a majestas- és repetundae-vádnak végére jártak, ha meghalt is a vádlott időközben. Tac. ann. 2, 31. Távollevő ellen is lehetett vádat emelni, ha előbb egyszer idéző felszólítást kapott, kivéve azokat, qui rei publicae causa absunt. Bármely szabad polgár emelhetett vádat, nők, kiskorúak, infames és olyanok kivételével, a kiket szorosabb kegyelet fűzött egymáshoz (szülő és gyermeke, patronus és cliens). A polgári perben r. alatt alperes értendő, pl. actor sequitur forum rei.