Rex.

– I. A görögöknél a királyság a történeti időkben Spartát kivéve mindenütt idejét multa. A hőskorbeli királyság fogalmát és történetét l. az Államformák czímszó alatt (99. lap). A mi az örökösödési rendet illeti, a homerusi királyság nem szállott okvetetlenül apáról fiúra (pl. Atreust Thyestes követte), de az elsőszülöttnek mégis előjoga volt az örökösödésre. Il. 15, 204. A legidősebb leány kezével idegenre is szállhatott a hatalom. Il. 6, 171 és máshol. Spartában a történeti korban is meglévő két király (v. ö. Sparta) a Heraclidák két különböző ágától származtatta magát. Örökösödési joga a trónralépéstől számított elsőszülött fiunak volt, ennek hijján pedig a király legközelebbi férfi oldalrokonának, ki a koskorú trónörökösnek gyámja is volt. Xen. Hell. 3, 3, 2.

II. Romában a királyt a comitia curiata választotta a Ramnes, Tities és a későbbi Luceres közül; ha meghalt a király, új választásig interrexek (l. o.) uralkodtak. Az utolsó interrextől kinevezett új interrex ajánlt királyt a senatussal egyetértve a népnek (com. cur.), s ha az megválasztotta, az augur szabályszerű auscipiummal mintegy fölavatta, azután egy második comitia curiata megadta neki az imperiumot (l. Lex curiata de imperio). Cic. r. p. 2, 17. Dion. 2, 58. Liv. 1, 18. Plut. Num. 7. A király nemcsak fővezér, hanem, miként a görögöknél, főpap is volt egyúttal (Liv. 1, 20. 2, 2); ő volt a legfőbb biró. Imperiuma békében és háborúban egyaránt korlátlan volt, azért járt előtte etruscus szokás szerint 12 lictor bárdos vesszőcsomókkal. Cic. r. p. 2, 17. Hatalmát jóformán az ősök szokásán (mos majorum) alapuló iratlan törvények korlátolták. Méltóságának jelei (insignia) a sella curulis, toga praetexta és az a megkülönböztetés, hogy csak neki volt szabad kocsin járni a városban; ezekhez később még korona és scipio eburneus járult. Magánvagyonán kívül jövedelmet húzott a királyi jószágokból, ú. m. a campus Martiusból és az ager publicus egy részéből. Liv. 2, 5.