Rhodus

‘RodoV, más néven Ophiusa, Stadia, Asteria, Trinacria, Corymbia st.b, manap Rhodos, sziget Cariával szemben, melytől 18 km.-nyi tengerszoros választja el. A sziget területe 1448 km.²; felülete, bár helyenként sziklás, egészben mégis termékeny, főhegysége az Atabyrium (1240 m.), partviszonyai kedvezők, s azért már korán élénk kereskedelem szinhelye lőn; éghajlata egészséges és barátságos, ókori irók (Plin. 2, 87. Suet. Tib. 11) állítása szerint nem múlik el ott egy nap sem anélkül, hogy a nap sugarai ne aranyoznák be fényükkel a szigetet. Márvány, a krétának egy jobb faja, hajóépítésre alkalmas faanyag, bor, füge, és izletes hal (eloy) voltak legnevezetesebb termékei. Az egész sziget Heliusnak volt szentelve, kit leányával Electryonéval együtt különös tiszteletben részesítettek; rajtuk kívűl főkép Zeus Atabyriust, Herculest és Tlepolemust tisztelték. A mythus szerint a sziget legrégibb lakói a Telchines (TelcineV) Cretából bevándorlott phoeniciaiak voltak, kik már 1200-ban Kr. e. az egész területet, főkép Ialysust és Camirust ellepték s a maguk szokásait s vallását meghonosítva virágzó kereskedést folytattak. Nagyobb jelentőségre azonban a sziget csak a dór bevándorlás óta emelkedett. A dórok 850 körül foglalták el Rhodust, letelepedésüket a Heraclida Tlepolemusszal hozták kapcsolatba s a legfőbb városok: Lindus, Ialysus és Camirus alapítását a trójai háborút megelőző időkbe helyezték. Hom. Il. 2, 653. A dór gyarmatvárosok legtöbbje úgy a közelfekvő szigeteken valamint a szárazföldön is Rhodusból áradt szét s azzal együtt szövetséget, az ú. n. dór hexapolist (Lindus, Ialysus, Camirus, Cos, Cnidus, Halicarnassus) alkották, melynek központjául a Triopiumi (hegyfok Cariában) Apollo temploma szolgált. Hdt. 1, 144. Rhodus kereskedelme, hajózása, fémgazdagsága révén csakhamar virágzásnak indult, coloniái közül a Kr. e. 690-ben Antiphemustól alapított Gela volt a legnevezetesebb (Hdt. 7, 153), de voltak más gyarmatai is a világ minden részében: Rhode Hispaniában, Parthenope, Salapia, Siris, Sybaris Italiában, Soli, Gagae, Corydalla Kis Ázsiában. A szigeten régente a legnagyobb hatalmat az Eratidák (’Eratidai) birták, kiknek családjából való volt Diagoras is. A perzsa háborúk idejében Rhodus az uralkodó párthoz csatlakozott s utóbb az athenaei symmachiának is tagja lőn. Az aristocrata párt 411-ben felülkerekedvén, segítségül hívta a peloponnesusi flottát s így Dorieus, Diagoras fia, kit az athenaeiek elűztek, visszahelyeztetett; ő egyesítette 408-ban a három fennemlített város lakóit az egy Rhodusban, mely a sziget északkeleti részén, jó kikötő mellett, hatalmas erődítményekkel amphitheatrumszerű elhelyezéssel fel is épült. De a democratia és aristocratia közti harczok csakhamar ujból kitörtek (Xen. Hell. 4, 8, 20 skk.), belőlük a democratia került ki győztesen 394-ben s Rh. ismét Athenaehez csatlakozott, de csak rövid időre, mert ennek túlkapásai miatt a szövetséges háború idejében (358–356) végkép elpártolt tőle. A cariai despotáktól gyámolítva egy erős oligarcha párt ragadta magához az uralmat (Demosth. de lib. Rhod.) s a sziget Halicarnassusi urának Idrieusnak adófizetője lőn. Sándor macedoni őrséget helyezett el, de halála után a sziget ismét felszabadult. Az erre következő idő volt Rh., virágzásának kora. Sikerrel védekezik Demetrius Poliorcetes ellen (304-ben Kr. e.), a cariai partokon területfoglalással erősíti hatalmát, s míg a kisázsiai városokat szabadság utáni törekvéseikben gyámolította, az egymás között versenyző nagyhatalmakkal szemben meg tudta őrizni függetlenségét s alapját vetette az első nemzetközi tengeri és hajózási jognak. A 223-ik évben erős földrengés látogatta meg, mely a híres rhodusi colossust is ledöntötte. A sziget nagy tekintélyéről tesz tanuságot, hogy az egyes országok szinte versenyeznek egymással, hogy gazdag ajándékaikkal a város ujjáépülését elősegítsék. Roma szövetségeseként harczolt Antiochus és Prusias ellen; jutalmúl ezért a Caria és Lycia feletti uralmat nyerte. De a rómaiakkal szemben tanusított elbizakodott viselkedése miatt 168-ban ebbeli jogait elvesztette, sőt kereskedelmi tekintetben is érzékeny csorbát szenvedett. Liv. 44, 14. Még rosszabbúl járt a Caesar halála után kiütött polgárháborúk alatt, míg végre Vespasianus minden szabadságától örökre megfosztotta. Suet. Vesp. 8, Nero 7. Tac. ann. 12, 58. Dio Cass. 60, 24. Rhodus területe dhmoV-okra volt felosztva, melyeken belül vallási és törzsrokonságon alapuló (az attikai phratriákra emlékeztető) kisebb közösségek (ktoinai) állottak fenn, melyek ismét (az attikai genh-nek megfelelő) patrai-ba voltak felosztva. Rh-ban virágzottak a tudományok és művészetek: Aeschines Athenaeből való számüzetése után itt alapított szónoki iskolát, mely még politikai függetlenségének megszüntével is sokáig virágzott (Cic. Brut. 13); ez az iskola az ázsiaira emlékeztető dagályos és pompázó műfajt ápolta. Legkiválóbb képviselői Apollonius Rhodius és Apollonius Molo (l. Apollonius 1 és 5), kit Cicero is hallgatott. Hasonlókép volt szobrászati iskolája is, melyet Chares és Lindus alapítottak s melynek fészke Sicyon vala. A Lavcoon csoport alkotói: Agesander, Polydorus, Athenodorus, továbbá Apollonius és Trallesi Tauriscus, a Farnese-féle bika alkotói is az iskola tagjai voltak. Strab. 14, 652 skk. L. Schneiderwirth, Gesch. der Insel Rhodos (1868). Torr. Rhodes in ancient times (Cambridge, 1885).