Salinae

– 1. A régiek a konyhasót vagy sóbányákból (salifodinae) vagy a tenger vagy sós forrás vizének elpárologtatásával nyerték. Az elpárolást vagy a nap melege által (alophgion) vagy főzés utján (alV peptoV) eszközölték. Plin. 31, 7, 39. Az athenaeieknek sós forrásaik voltak a Cephisuson túl, és sóbányáik a tengerparton. A rómaiaknál Ancus Marcius nyittatott meg először Ostia környékén sóbányát. Liv. 1, 33. A só eladása bérbe volt adva, minek folytán ára nagyon felszökött. 206-ban Kr. előtt sóadót hoztak be, de maga Roma ettől mentes maradt. Liv. 29, 37. A tartományi sóbányák állami birtokok voltak s nagy jövedelmet hoztak. Egyeseknek is megengedték a saját birtokukon levő sóbányák művelését, de csak bizonyos dézsma mellett s az állami bérlőkénél olcsóbb árt nem szabhattak. – 2. Salinus (Salinai) több városnak neve, melyek közelében sós források voltak; a) város a római Britannia keleti partvidékének déli részén; b) a suetriusok városa Gallia Narbonensisben; c) helység Apulia partján Sipontum és Aufidena közt, ma Torre delle Saline a part és a Lago di Salpi közt (l. Salapia); d) helység Picenumban a Saunus folyó mellett, ma Salino; e) Salinae Herculeae, Campaniában Herculaneum mellett.

f) Római helység Daciában. Ptol. 3, 8, 4. A tabula Peutingeriana szerint Brucia és Patavissa (Potaissa) között feküdt, mindegyiktől 12 r. mérföldnyi távolságban. Tordától, hol Potaissa állott, ezen távolságban Felvinczet találjuk s Nagyenyedtől, Bruela helyétől sincs sokkal messzebb Felvincz mint 12 r. mérföldre. Hozzájárul, hogy Felvincz közelében Marosújváron tényleg ma is sóbányák vannak. Eddig azonban csak a legio V Macedonica bélyegével ellátott téglákra akadtak Felvinczen; a legközelebbi helyek, hol feliratos kövek kerűltek napfényre, Székelyföldvár (CIL III 933. 934). Marosújvár (u. o. 933a) s Várfalva (u. o. 935–939). A míg Mommsen meg nem állapította, hogy Salinae Felvincz fekvésének felel meg, Tordát tartották annak, kizárólag a tordai sóbányákra hivatkozva. CIL. III p. 172. 177.