Salii.

– 1. Tánczoló papok, Mars Gradivus tiszteletére szervezett régi italiai papi collegium, a minőt Romában a hagyomány szerint Numa alapított és Tullus Hostilius egy ujabbal szaporított. A régibb collegiumnak S. Palatini volt a neve, mert a Palatinuson laktak, az ujabbnak S. Agonales vagy Collini, mert lakásuk a Quirinalis dombon, a porta Collina közelében volt. Liv. 1, 20. 27. A két papi testületnek 12–12 tagja volt, ifjú patriciusok, a kiknek kiválasztásuk alkalmával még éltek a szüleik. Élükön volt egy magister, egy praesul (előtánczos) és egy vates (előénekes). A palatinusi Saliusok istene Mars volt, a quirinalisiaké Quirinus; de közös volt istentiszteletük, midőn a szent pajzsokat (l. ancitia) körülvitték a városban. Fő szertartásaik martius napjaira estek. E hó elsején a pontifex maximus a regiában, hol a szent pajzsokat és lándzsákat őrizték, áldozatot mutatott be s ezután megkezdődött az ünnepi körmenet a Forumtól, s végpontja a Capitolium volt. A S. ünnepi öltözete: himzett tunica, ezen érczpánczél, felül gabinus módon hordott toga (l. Gabinus cinctus), fejükön hegyes süveg, oldalukon kard, bal karjukban a szent pajzs, jobbjukban papi bot. A menet élén kürtösök haladtak. Oltárok és templomok előtt megállva, a két vezető Salius példájára hadi tánczot jártak, egyúttal szent dalokat énekeltek, mialatt botokkal a szent pajzsokra ütöttek. A menet mindennap bizonyos megállapított helyig ment előre, ott a pajzsokat éjjelre eltették, maguk a S. pedig közmondásosan gazdag lakomát ültek. Hor. od. 1, 37, 2. Egészen martius 24-éig vándoroltak így a szent pajzsok s ezalatt több ünnepség volt a S. részvételével. 11-én volt egy kocsiverseny (equiria) Mars tiszteletére és egy áldozati lakoma a pajzsok mondai kovácsának, Mamurius Veturiusnak tiszteletére. 19-én volt a pajzsok kifényesítésének, 23-án a papi kürtök tisztításának ünnepe (tubilustrium). A pajzsok körülhordozásának napjai religiosi dies (l. e.) voltak, ezeken tehát nem indultak háborúba, nem kezdtek csatát és nem házasodtak a rómaiak. Octoberben, a táborozási időszak befejeztével, ismét körülvitték a pajzsokat és megtisztították a Campus Martinuson. A S. dalait (axamenta, carmina Saliaria) a hagyomány szerint Numa írta régi saturnius rhythmusban és oly népies nyelvezettel, hogy később maguk a papok sem értették, ezért a Kr. e. első századtól fogva tudós magyarázatok tárgya volt. Quint. 1, 6, 40. Egynehány énektöredéket ma is ismerünk, köztük a legkönnyebben érthető:

Cumé tonás, Leucésie || prae tet tremónti,
Quom tibei cúnei || déxtumúm tonáront.

Azaz: Cum tonas Leucetie (világosság istene), prae te tremunt, cum tibi cunei (villámok) a dextra tonerunt. Marson kívűl Janust, Juppitert, Minervát is dicsőítették dalaikban; végül pedig Mamurius Veteriust szólították meg. Ov. fasti 3, 260. Augustus kora után a S. hymnusába beleszőtték az uralkodó császárnak vagy valamely rokonának a nevét is, a kit ép meg akartak tisztelni. – 2. S., germán néptörzs, mely betört Galliába, de Julianus császártól legyőzetett. Amm. Marc. 17.