Salvianus

keresztény iró az 5. században, házas emberből lerinumi szerzetes és massiliai presbyter lett. Iratai közül megmaradt: ad ecclesiam, a melyben azt követeli, hogy vagyonát minden keresztény az istennek visszaadja s az egyházat jelelje meg örökösnek; de gubernatione dei l. VIII. melyben a római birodalom szerencsétlenségét mint megérdemelt istenbüntetését megragadó ékesszólással ecseteli. – Irodalom: Opera ed. Baluge. Paris, 1663. Migne, patrol. lat. 53. Halm, Berolini 1877 (Mon. Germ. hist. auct. ant. I). Pauly, Vindobonae 1883 (Corp. script. eccl. lat. 8). Girand, De S., Monspelii, 1849. Bonnet, De S., Parisiis, 1850. Flobert, du traité de S. sur le gouv. de Dien, Strasbourg, 1854. Zschimmer, S. der Presbyter von Massilia, Halle, 1875. Dubourdien, La question de la providence an 5 sičcle, Salvien, Bordeaux, 1885. Haemmerle, Studia Salviana, Landshut, 1893.