Salvidieni.

– 1. Q. Salvid. Rufus, alantas származású, az ifjú Octavianust mint meghitt barátja elkisérte Apolloniába; mint legatus a polgári háborúban elkergette az ifjabb Pompejust Italia partjáról, Kr. e. 41-ben ugyancsak ellene küzdött Hispaniában s dicsőséggel harczolt Perusiánál. App. b. c. 4, 85. 5, 31 skk. Vell. Pat. 2, 76. Ezért Octavianus consulnak jelölte (Suet. Oct. 66), utóbb azonban, mivel Galliából, a hol sereget vezérelt, Antoniusszal titkos egyességet kötött, a senatus törvényszéke elé állíttatta és halálra itéltette. Dio Cass. 48, 33. Más tudósítás szerint (Liv. ep 127) öngyilkos lett. – 2. Salvid. Orfitus, consulságot viselt s Domitianus parancsára kivégezték. Suet. Domit. 10.