Sarapeum, Serapeum

Sarapeion v. Sarapieion, az aegyptusi istennek Sarapisnak (Serapisnak) temploma, a minővel az alexandriai kortól kezve görög és később római földön mindenütt találkozunk. Volt S.-a Athenaenek (Ptolemaeus óta, Paus. 1, 18, 4), Corinthusnak (két temploma is, u. a. 2, 4, 6), Hermionnak (Isisszel együtt, u. a. 2, 34, 10), Spartának (u. a. 3, 14. 5) stb. stb. Magában Aegyptusban a leghíresebb (epijanestaton) S. az alexandriai volt, a legrégibb (arcaiotaton) a memphisi. Paus. 1, 18, 4. Az előbbi a városnak nyugati részében, a Rhacotisnak nevezett városnegyedben feküdt, azon a helyen, a hol 302-ben Kr. u. egy Pompejus nevezetű eparchus Diocletianusnak szobrot emelt, melynek basisa manapság is látható. A templom már N. Sándor előtt létezett, de igazi jelentőségét csak a Ptolemaeusok alatt kapta meg, midőn gazdag könyvtárt is csatoltak hozzája (állítólag 300,000 volumen), melyet azután az arabok pusztítottak el. Későkorú leirását Aphthonius adja (progymn. 12). Az alexandriai S. 183-ban Kr. u. részben leégett; 390-ben Kr. u. templommá és kolostorrá alakították át (v. ö. Plew, De Sarap. Puchstein Alexandria, Pauly-Wissowa, 1, 1386 skk.). A memphisi S. azon körülmény folytán birt nagy vallási jelentőséggel, mert az aegyptusi szent bikát, a Memphisben ápolt Apist (Hapit), ott temették el. Ezt a memphisi S.-t, mely Ptah istennek szentélyéhez volt csatolva, az 1851-től végzett ásatások alkalmából a mai Sakkara vidékén megtalálták és felfedték. L. Mariette, Le Serapéum de Memphis, Paris, 1857–66.