Aratus

’AratoV. – 1. Clinias, tekintélyes sicyoni polgár fia, született 271-ben Kr. e. Atyjának Abantidas tyrannus által való megöletése után a hét éves A. Argosba menekült s ott nőtt fel tele gyülölettel hazája zsarnokai iránt. Nicocles zsarnoksága idejében aztán sicyoni menekültekkel megdönttöte a zsarnok hatalmát s rávette Sicyont, hogy az achajai szövetségbe lépjen. Ezzel Sicyonnak és A.-nak a macedoni Antigonus Gonatasszal gyült meg a baja, nevezetesen, midőn 245-ben a szövetség vezérévé választatott s e minőségében hathatósan fáradozott azon, hogy a peloponnesusi városokat a szövetségnek, melynek haláláig az élén állt, megnyerje. E szövetség éle a macedoni uralom ellen irányult. A. ebben a tekintetben folytonos sikereket ért el mindaddig, míg Spartában, mely Peloponnesus fölött a hegemoniát kereste, veszedelmes vetélytársa nem akadt. Szorult helyzetbe kerülvén, A. a Görögországban majdnem teljesen tért veszített macedonokat hítta be ismét, kik Sparta hadai fölött diadalmaskodva, a szövetség hegemoniáját megerősítették, de macedoni befolyás alatt. A. is csakhamar alkalmatlanná vált V. Fülöp királynak, ki 213-ban megmérgeztette a nagyravágyó embert. A sicyoniak, kiknek érdekeit mindig szivén viselte (Cic. de off. II, 81. 82), Corinthusban oszlopot állítottak emlékének. Följegyzéseit (upomnhmata) használták Polybius (v. ö. II. 43 skk.) és Plutarchus A. életrajzában; töredékei Müller Fragm. Hist. Gr. IV. 21–23. – Irodalom: E. Freeman, History of federal government from the foundation of the Achaie League to the disruption of the United States. I. (Cambridge 1863). Neumeyer, a. aus Sikyon. 1885. – 2. A ciliciai Soli városából való görög eposköltő, szül. 315 táján Kr. e., s meghalt 240 körül. Kezdetben mennyiségtani és csillagászati, majd Philetasnál Cos szigetén philologiai kiképzést kapott. 276-ban Antigonus Gonatas macedoniai király udvarához ment, kinek a celták felett ült győzelmének tiszteletére egy «Panhymnust« írt. Ösztönzésére megírta Fainomena czímű, 1154 sorból álló költeményét, melynek 733. sorától végig Dioshmeiai czímet adják a fiatalabb kéziratok. E költemény voltaképen nem egyéb, mint Eudoxus Phaen. czímű csillagászati munkájának jól gördűlő hexamterekben való áttétele s ha nem is lendületes, de igen kidolgozott, a mesterkéltségtől ment az előadása. Callimachus nagyra tartotta értékét, Cicero latinra fordította fiatal korában (a tekintélyes számú töredékeket l. Baehrens Poët. Lat. Min. I, 1–28. II.), Varro Atacinus, Germanicus (l. o.) és Avienus (l. o.) is. Sokan magyarázták s kiadták, a IV. évszázban Theon, a mathematikus, kinek kommentárából a sholionok tartalmaznak sokat, melyekkel kiadva látjuk az ed. princeps Aldinában (Astronomi Veteres 1494. 95) és Bekker kiadásában (Berlin, 1828). Kiadta a költeményt legujabban Maass (Berlin, 1893) a codex Marcianus 76 alapján. – Irodalom. Loebe, De elouctione Arati Solensis poëtae. Halle, 1864. Schaubach, De A. s. interpretibus Romanis. Meiningen, 1817. Hipparchi in Arati et Eudoxi phaenomena commentariorum II. III. rec.C. Manitius, Lipsiae 1894.